2009. május 10-én született meg Anna Ilona. Születése után állapították meg, hogy Down-szindrómával született. Anna és családja történetét, kalandjait írjuk le itt, hogy lássa mindenki, teljesen normális, hétköznapi életet élünk.
Utolsó kommentek
Erethiel:
Kis pontosítás: Szabi 15:17-kor született. (2011.01.20. 20:17)Megjött a tesó! :-)
Egy ismeretlen ismerősként üzenem neked, hogy Te egy nagyon különleges kislány vagy, és ezt soha ne felejtsd el!
Különleges vagy, mert csodálatos szüleid vannak, akik nagyon várták megérkezésedet. Nagyon nehéz és nagyon szép feladatot adott JóIsten szüleidnek. Biztos volt benne, hogy Te a legjobb kezekbe kerülsz majd.
Csak így tovább! Tanítsd meg a szüleidet újra meg újra, hogy bizony nem könnyű szülőnek lenni, sok mindent fel kell adni érte, de majd ők is rájönnek (szerintem már rájöttek), hogy ez a szeretet-kötelék a legnagyobb szabadság.
Mutasd meg a világnak, hogy az Annák igazi tündérlánykák, akiknek nincs más feladatuk, csak az, hogy ragyogjanak!
Szombaton május 9-én reggel jött a Xénia.
- Éva még nem szült? – kérdeztem.
- Jaj, anyu, most beszéltem vele, még semmi jel.
- Olyan érzésem van,- válaszoltam, - hogy ma lesz a nagy nap!
- De még van neki egy kis idő!
És olyan nyugalom és béke volt a lelkemben az nap, hogy mikor vásárnap reggel Xénia telefonalt és mondta, hogy megérkezett Anna Ilona és hogy minden rendben van, én nem csodálkoztam és csak ORIÁSI örömöt és boldogságot éreztem egész nap. Semmi rossz előérzet. Nagyon, nagyon drukkoltam Évának és Gergőnek, hogy legyen nekik gyerek!
Hétfőn reggel 8 órakor telefonalt a Xéni, zokogott, nem tudott beszélni, csak azt mondogatta: Anyu, anyu!... És aztán:
- Ma reggel jöttek Évához 2 főorvos (szülész és gyerekorvos) és közöltek vele, hogy kislány Down kóros.
Nem akartam elhinni, sokkot kaptam. Ha tudtam volna sírni, könnyebb lett volna. Így, csak csomó a torkomban és nem tudok beszélni.
Gyertyát gyújtottam ikonok előtt és imádkoztam, hogy ne legyen igaz. Néztem Neten, mi is ez valójában és mi várható. A tény az, hogy az orvosnak, aki gondozott terhesség alatt és aki UH-n nézett, még korai stádiumban kellett volna megalapítani a Down-kór jelei. És a szülök joga lett volna eldönteni, hozni világra olyán gyereket vagy nem. Az orvost és a kórházat be kell perelni!!!
Más nap új rossz hír: a picinek beteg a szíve, és majd kell műteni.
Szegény pici lány! Meg mi minden át kell élni neki!
Már 2,5 hónap múlt el. Mostanára én megnyugodtam, mert hallom a Xénitól mennyi szertetetett kapja és adja Annácska! És remélem, hogy minden rendben lesz.
Éva és Gergő! Ha valami segitség kell, csak szóljatok!
Egy nagymama.
Ha isten vicces akar lenni,akkor roppant morbid. Nálam még sokkal jobban.
Igazságtalan? Nem is tudom... Pont 600.-nak lenni... Amint elolvastam, megkerestem ezzel kapcsolatos dolgokat, és nagyon szomorú vagyok.
De tudom, hogy bármi is történjen, az a kisember jó kezekben van, és ha még segítő kézre van szükség, rám is számíthattok.
Még nem tudom, hogy hogyan, de számíthattok.
Sziasztok Kedveseim!
Csodásak ezek a pillanatok és egyre több lesz majd belőlük, meglátjátok!
Örülök, hogy elindult ez a blog! Nyomon fogom követni!
Szeretettel gondolok rátok minden nap!! :)
Erethiel 2011.01.20. 20:17:23
Bejegyzés: Megjött a tesó! :-)
Orkogo 2010.11.16. 12:39:58
Bejegyzés: Anna 1 éves!
poeme 2010.08.24. 21:49:06
Egy ismeretlen ismerősként üzenem neked, hogy Te egy nagyon különleges kislány vagy, és ezt soha ne felejtsd el!
Különleges vagy, mert csodálatos szüleid vannak, akik nagyon várták megérkezésedet. Nagyon nehéz és nagyon szép feladatot adott JóIsten szüleidnek. Biztos volt benne, hogy Te a legjobb kezekbe kerülsz majd.
Csak így tovább! Tanítsd meg a szüleidet újra meg újra, hogy bizony nem könnyű szülőnek lenni, sok mindent fel kell adni érte, de majd ők is rájönnek (szerintem már rájöttek), hogy ez a szeretet-kötelék a legnagyobb szabadság.
Mutasd meg a világnak, hogy az Annák igazi tündérlánykák, akiknek nincs más feladatuk, csak az, hogy ragyogjanak!
Bejegyzés: Anna 1 éves!
Orkogo 2010.02.01. 20:44:37
Bejegyzés: Dali
Orkogo 2010.01.27. 13:09:26
Bejegyzés: Ugye nem az első?
Nixe 2009.10.01. 13:53:16
egy tünemény a kiscsaj ebben a felsőben! Kérek szépen majd képet! :)
Alig várom már, hogy együtt menjünk vásárolni a két lánykával (Anna és Zoé).
Puszi: Xénia
Bejegyzés: Igazi csajszi
mutieva 2009.08.24. 14:38:31
Bejegyzés: Születés és bánat
Orkogo 2009.08.09. 18:11:43
Bejegyzés: Születés és bánat
tarkabab 2009.08.07. 21:24:57
(Nem kell mindent elhinni, amit a neten olvas az ember :) )
Szirkaanyu
Bejegyzés: Születés és bánat
Aquamarina 2009.08.05. 09:44:00
- Éva még nem szült? – kérdeztem.
- Jaj, anyu, most beszéltem vele, még semmi jel.
- Olyan érzésem van,- válaszoltam, - hogy ma lesz a nagy nap!
- De még van neki egy kis idő!
És olyan nyugalom és béke volt a lelkemben az nap, hogy mikor vásárnap reggel Xénia telefonalt és mondta, hogy megérkezett Anna Ilona és hogy minden rendben van, én nem csodálkoztam és csak ORIÁSI örömöt és boldogságot éreztem egész nap. Semmi rossz előérzet. Nagyon, nagyon drukkoltam Évának és Gergőnek, hogy legyen nekik gyerek!
Hétfőn reggel 8 órakor telefonalt a Xéni, zokogott, nem tudott beszélni, csak azt mondogatta: Anyu, anyu!... És aztán:
- Ma reggel jöttek Évához 2 főorvos (szülész és gyerekorvos) és közöltek vele, hogy kislány Down kóros.
Nem akartam elhinni, sokkot kaptam. Ha tudtam volna sírni, könnyebb lett volna. Így, csak csomó a torkomban és nem tudok beszélni.
Gyertyát gyújtottam ikonok előtt és imádkoztam, hogy ne legyen igaz. Néztem Neten, mi is ez valójában és mi várható. A tény az, hogy az orvosnak, aki gondozott terhesség alatt és aki UH-n nézett, még korai stádiumban kellett volna megalapítani a Down-kór jelei. És a szülök joga lett volna eldönteni, hozni világra olyán gyereket vagy nem. Az orvost és a kórházat be kell perelni!!!
Más nap új rossz hír: a picinek beteg a szíve, és majd kell műteni.
Szegény pici lány! Meg mi minden át kell élni neki!
Már 2,5 hónap múlt el. Mostanára én megnyugodtam, mert hallom a Xénitól mennyi szertetetett kapja és adja Annácska! És remélem, hogy minden rendben lesz.
Éva és Gergő! Ha valami segitség kell, csak szóljatok!
Egy nagymama.
Bejegyzés: Születés és bánat
Jim Bellushy 2009.07.12. 23:26:09
Ha isten vicces akar lenni,akkor roppant morbid. Nálam még sokkal jobban.
Igazságtalan? Nem is tudom... Pont 600.-nak lenni... Amint elolvastam, megkerestem ezzel kapcsolatos dolgokat, és nagyon szomorú vagyok.
De tudom, hogy bármi is történjen, az a kisember jó kezekben van, és ha még segítő kézre van szükség, rám is számíthattok.
Még nem tudom, hogy hogyan, de számíthattok.
Bejegyzés: Születés és bánat
Nixe 2009.07.12. 12:31:55
Csodásak ezek a pillanatok és egyre több lesz majd belőlük, meglátjátok!
Örülök, hogy elindult ez a blog! Nyomon fogom követni!
Szeretettel gondolok rátok minden nap!! :)
Bejegyzés: Kicsi beszélgetés