Tündér Anna Ilona kalandjai

2009. május 10-én született meg Anna Ilona. Születése után állapították meg, hogy Down-szindrómával született. Anna és családja történetét, kalandjait írjuk le itt, hogy lássa mindenki, teljesen normális, hétköznapi életet élünk.

Utolsó kommentek

  • Erethiel: Kis pontosítás: Szabi 15:17-kor született. (2011.01.20. 20:17) Megjött a tesó! :-)
  • Orkogo: Köszönjük a kedves hozzászólásodat, poeme! :-) (2010.11.16. 12:39) Anna 1 éves!
  • poeme: Kedves Anna Ilona! Egy ismeretlen ismerősként üzenem neke... (2010.08.24. 21:49) Anna 1 éves!
  • Utolsó 20

Születés és bánat

2009.07.09. 12:00 - Orkogo

Már nagyon vártuk Annát! 2 éve szerettünk volna gyereket, és végre megérkezett! A szülés után azt gondoltuk, minden rendben van. Az orvos is ezt mondta.

Aztán másnak közölték, hogy Down-kóros lehet a kicsi. Minden jel erre utalt. Rögtön elvitték tőlem a koraszülött osztályra. Szerencsére 3 óránként meglátogathattam, megetethettem. Később az is kiderült, hogy súlyos szívbetegsége van, de szerencsére műtéttel jól kezelhető.

 Valahogyan nem aggódtam érte olyan nagyon. Minden egyes mozdulatával, gesztusával azt közölte velem, hogy Ő élni akar. Olyan erővel követelte például a kaját, hogy mindenki meglepődött rajta. Egy hetet töltöttünk a dunaújvárosi kórházban. Azt hittem, nemsokára hazamehetünk. Nagyon hiányzott már a meghitt közös együttlét.

Ám ezután következett a megrázó hír; Fehérvárra kellett mennünk, hogy folyamatos megfigyelés alatt lehessen Anna. Ez volt a legjobb megoldás. Ott sokkal nagyobb biztonságban volt. Figyelhették a fejlődését. 1 héten keresztül az intenzív osztályon volt. Sajnos oda is csak néha mehettem be hozzá. Azután, mivel nem volt komoly gond, kikerült onnan, velem egy szobába. Végre együtt!!! Újabb egy hét telt el így, míg végre hazamehettünk. HAZA!

Most már igazi család vagyunk. Együtt, közösen haladunk előre az élet útjain. Vizsgálatokra és kezelésekre járunk, készülünk a szívműtétre, de boldogok vagyunk. Anna szépen fejlődik, és még mindig megvan benne az az hatalmas élni vágyás, amit már a születéskor is felfedeztünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://annailona.blog.hu/api/trackback/id/tr491236071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jim Bellushy 2009.07.12. 23:26:09

Hirtelen nem is tudom mit mondjak... Könnyezem...

Ha isten vicces akar lenni,akkor roppant morbid. Nálam még sokkal jobban.
Igazságtalan? Nem is tudom... Pont 600.-nak lenni... Amint elolvastam, megkerestem ezzel kapcsolatos dolgokat, és nagyon szomorú vagyok.

De tudom, hogy bármi is történjen, az a kisember jó kezekben van, és ha még segítő kézre van szükség, rám is számíthattok.
Még nem tudom, hogy hogyan, de számíthattok.

Aquamarina 2009.08.05. 09:44:00

Szombaton május 9-én reggel jött a Xénia.
- Éva még nem szült? – kérdeztem.
- Jaj, anyu, most beszéltem vele, még semmi jel.
- Olyan érzésem van,- válaszoltam, - hogy ma lesz a nagy nap!
- De még van neki egy kis idő!
És olyan nyugalom és béke volt a lelkemben az nap, hogy mikor vásárnap reggel Xénia telefonalt és mondta, hogy megérkezett Anna Ilona és hogy minden rendben van, én nem csodálkoztam és csak ORIÁSI örömöt és boldogságot éreztem egész nap. Semmi rossz előérzet. Nagyon, nagyon drukkoltam Évának és Gergőnek, hogy legyen nekik gyerek!
Hétfőn reggel 8 órakor telefonalt a Xéni, zokogott, nem tudott beszélni, csak azt mondogatta: Anyu, anyu!... És aztán:
- Ma reggel jöttek Évához 2 főorvos (szülész és gyerekorvos) és közöltek vele, hogy kislány Down kóros.
Nem akartam elhinni, sokkot kaptam. Ha tudtam volna sírni, könnyebb lett volna. Így, csak csomó a torkomban és nem tudok beszélni.
Gyertyát gyújtottam ikonok előtt és imádkoztam, hogy ne legyen igaz. Néztem Neten, mi is ez valójában és mi várható. A tény az, hogy az orvosnak, aki gondozott terhesség alatt és aki UH-n nézett, még korai stádiumban kellett volna megalapítani a Down-kór jelei. És a szülök joga lett volna eldönteni, hozni világra olyán gyereket vagy nem. Az orvost és a kórházat be kell perelni!!!
Más nap új rossz hír: a picinek beteg a szíve, és majd kell műteni.
Szegény pici lány! Meg mi minden át kell élni neki!
Már 2,5 hónap múlt el. Mostanára én megnyugodtam, mert hallom a Xénitól mennyi szertetetett kapja és adja Annácska! És remélem, hogy minden rendben lesz.
Éva és Gergő! Ha valami segitség kell, csak szóljatok!
Egy nagymama.

tarkabab 2009.08.07. 21:24:57

Gratulálok a kis szépséghez! :)
(Nem kell mindent elhinni, amit a neten olvas az ember :) )
Szirkaanyu

Orkogo 2009.08.09. 18:11:43

Köszönöm a sok hozzászólást, és az együttérzést! Nagyon sokat jelent ez nekünk!

mutieva 2009.08.24. 14:38:31

Könnyel küszködve kívánok Nektek sok kitartást és bizakodást, szorítok mindhármótoknak!