Tündér Anna Ilona kalandjai

2009. május 10-én született meg Anna Ilona. Születése után állapították meg, hogy Down-szindrómával született. Anna és családja történetét, kalandjait írjuk le itt, hogy lássa mindenki, teljesen normális, hétköznapi életet élünk.

Utolsó kommentek

  • Erethiel: Kis pontosítás: Szabi 15:17-kor született. (2011.01.20. 20:17) Megjött a tesó! :-)
  • Orkogo: Köszönjük a kedves hozzászólásodat, poeme! :-) (2010.11.16. 12:39) Anna 1 éves!
  • poeme: Kedves Anna Ilona! Egy ismeretlen ismerősként üzenem neke... (2010.08.24. 21:49) Anna 1 éves!
  • Utolsó 20

Az első kirándulás

2009.10.05. 13:31 - Orkogo

(Vasárnap kihasználtuk a szép őszi időt, és hogy volt pár szabad percünk, és elmentünk kirándulni a kert mögött lévő kis erdőbe):

A kis tündérlány felöltötte szép fehér és rózsaszín ruháját, beszállt a kényelmes hintójába, és elindult a zöldellő rengeteg felé. A hintót két elszánt és erős óriás kísérte. Ragyogott az őszi nap, tündöklően kék volt az ég, csicseregtek a madarak, és friss szellő fújdogált.

Ám a tündér lánykának nem volt könnyű dolga. Át kellett kelnie a palotát övező sűrű bozóton, amit egy gonosz boszorka állított akadályul neki. Szerencsére a kis tündér segítőtársai hosszú lépteikkel, erős karjukkal, éles fegyvereikkel megtisztították az utat előtte. A bozótos után kopár, rögös földeken vezett át a lányka útja. Nehéz volt az előre jutás, ám a kék égen cammogó fehér fellegek látványa, és a puha, hosszú fűszálak simítása mosolyt fakasztott az ajkán, és elfeledtette vele a nehézségeket.

A rögös földeken, két folyón és egy széles országúton átkelve a tündér végül elérte az erdőt. Ott felragyogott kicsi szeme, és nem győzött betelni a fák színes leveleinek látványával, susogásával.

A hosszú út, és végül a nagy öröm annyira kifárasztotta a kis tündért, hogy elnyomta őt az álom. Két hű kísérője kerestek hát egy napos, meleg mezőt, ahol a puha füvön a tündér lány kényelmesen elnyújtozhatott. Álmát éberen őrizte a két óriás.

Egy fertály óra múlva a kicsi tündér felébredt. Ekkora már a hosszú hajú kísérője elővarázsolta a magukkal hozott táskából a finom elemorzsiát, így jó ízűen falatozni kezdtek. Hideg forrásvízzel öblítették le a finom falatokat, majd újabb pihenő következett. A kis tündér ismét megcsodálta a fákat, és hogy jobban lásson, felmászott a magasabb, rövid hajú óriásra.

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor felért a vállára, az eddig látott leggyönyörűbb látvány tárult elé. A fák koronája a feje fölé magasodott, alant zizegve hullámzott a még zöld fű, madarak csicseregtek a fák ágain, és a kék ég ragyogása tükröződött a kislány szemében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://annailona.blog.hu/api/trackback/id/tr241428919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.