Tündér Anna Ilona kalandjai

2009. május 10-én született meg Anna Ilona. Születése után állapították meg, hogy Down-szindrómával született. Anna és családja történetét, kalandjait írjuk le itt, hogy lássa mindenki, teljesen normális, hétköznapi életet élünk.

Utolsó kommentek

  • Erethiel: Kis pontosítás: Szabi 15:17-kor született. (2011.01.20. 20:17) Megjött a tesó! :-)
  • Orkogo: Köszönjük a kedves hozzászólásodat, poeme! :-) (2010.11.16. 12:39) Anna 1 éves!
  • poeme: Kedves Anna Ilona! Egy ismeretlen ismerősként üzenem neke... (2010.08.24. 21:49) Anna 1 éves!
  • Utolsó 20

Mandulaműtét

2012.03.09. 12:19 - Erethiel

2012 január 31-én volt Panna mandulaműtéte. Korábban szerették volna megműteni, de annyira meg volt fázva, úgy folyt az orra, hogy nem kockáztatták meg az altatást. Szóval 31-én volt a nagy nap.

Előtte Adával és Papával töltöttük a hétvégét. Szabi hétfőn ott maradt náluk, Pannával pedig felmentünk reggel a kórházba. Apa ott csatlakozott hozzánk. Pannának már nem folyt úgy az orra, és elkezdődhetett a műtéti procedúra. Nagyon izgultam, mivel korábban kiderült, hogy nincs rendben valami Panna vérzési idejével, és hát ugyebár a szíve miatt is nagyobb volt a kockázat. Felmentünk a kórterembe - kis terem, hat gyerek, hat felnőtt, brrrr -, aztán előkészítették a kicsit a műtétre. Kapott valamiféle nyugtató cseppet, és ha jól emlékszem, harmadikként le is vitték műteni. Mi pedig ott vártunk jó sokat a műtő előtt, izgultunk, és beszélgettünk a többi szülővel. Kb. 3 óra múlva aztán hozták a kicsit, felvitték a kórterembe. Szaladtunk utána. :-)

Érdekes módon az ébresztés után nem akart aludni, kicsit sírdogált, aztán megnyugodott. Végig nagyon ügyesen viselkedett. Ügyesen tűrte az infúziót,  bevette a gyógyszereket, vagy hagyta, hogy beadják a a branülön keresztül.

Aztán végre jött a gyógyító alvás.

20120116.jpg

Első éjszaka volt egy kis problémám a lefekvéssel, mivel elromlott a kempingágy, amit kaptam, de szerencsére adtak másikat, így tudtam kicsit aludni. (Másnap pár anyuka nem volt ilyen szerencsés, ők nem kaptak ágyat. Felháborító!)

A műtét másnapján Panna nagyon bágyadt volt, sokat ült az ölemben, és csak úgy tudott elaludni is. Azért játszott is párszor Elmoval, vagy rajzolt valami szépet apának.

20120112.jpg

20120111.jpg

Az előbbi képen talán létszik, hogy a lábába kötötték be az infúziót, amiért nagyon hálás vagyok. A bal kezén ugyanis még mindig probléma van a vénákkal, erekkel.

Jöttek fura vendégek is; bohócdoktorok. Panna nagyon élvezte, és a mai napig szívesen játszik a piros bohócorral, amit kapott.

20120113.jpg

Délutánra már sokkal jobban lett, és elkezdett mókázni is; harapdálta az ágy rácsait. Ez azért volt mókás számomra, mert a szívműtét után is pontosan ezt csinálta. Fura volt visszaemlékezni azokra a napokra.

20120114.jpg

Harmadik nap is bent kellet maradnunk a kockázatok miatt, hogy megfigyelhessék Pannát. Ekkor már nagyon jól érezte magát. Sokat nevetett, játszott. Például mesét olvasott Elmonak.

20120115.jpg

Ami nagyon meglepett az az volt, hogy az utolsó nap majdnem minden alkalommal, amikor pisilnie kellett, szólt, hogy menjünk a WC-re. Talán a többi gyerektől leste el. Ez azért is volt jó, mert vizeletmintát kellett adnunk, és így közvetlenül a tartályba tudott pisilni. (A korábbi minta nem volt jó, talán amiatt, hogy a biliből kellett átöntenünk.)

Összességében azt mondhatom, hogy Panna megint nagyon nagyon ügyes volt - ahogyan a szívműtétnél is. Büszke vagyok rá!

A bejegyzés trackback címe:

https://annailona.blog.hu/api/trackback/id/tr694299569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.