Tündér Anna Ilona kalandjai

Még alvás közben is rágcsálni kell valamit. Ha nincs más, egy zsepit.

Vettem a kicsinek egy napszemüveget, mivel sokszor láttam, hogy zavarja a nap. Azt gondoltam, tetszeni fog neki...

... de inkább nekem tetszett, ahogyan eljátszotta  a felnőttet vele.

Apa orra a legfinomabb!

Újabb hely, ahová az USB-t csatlakoztatni lehet:

Emlékeztek a korábbi képekről a kecskés, forgós játékra?

Most Annácska egy újabb felhasználási módját mutatta meg: a fejére téve, kis kalapként hordta, és maga is kis virággá változott.

5 hete már, hogy babaúszásra járunk. Először nagyon izgultam, hogy Anna hogyan fogadja majd a nagy vízfelületet, bele mer e majd menni. Azt hiszem, ez az izgalom nagyobb volt, mint az övé. Egyszerűen imádta, imádja. És nagyon ügyes is.

Ezeket a fotókat még az első alkalommal készítettem:

Ilyen spéci nadrágot kell húzni, ami mindenhol jól zárható. Először volt némi gondunk a szorossággal, de most már Gergő profin kezeli a helyzetet.

Nos, ez az első pillanatok egyike, amikor Annát bevitte Gergő a nagy vízbe. Ezután a kacagás után a fröcskölés, a pancsolás következett. (Mellesleg a többi baba, akik nagyobbak nála, jobban megszeppent.)

Anna annyira ügyes volt, hogy az oktató vele mutatta meg a feladatokat.

És persze a rágcsa sem maradt el.

Annácska imád a fotelben játszani. És közben huncutul kukucskál.

Apával mostanában nagy fürdéseket rendezünk, mivel Annának gyakorolnia kell az uszihoz. Múltkor kicsit sok habfürdőt tettem a vízbe, aminek az lett a következménye, hogy a picúr mindet fel akarta falni.

2010. március 3., este 8 körül. Az utolsó adag szívgyógyszer bevétele. Kb. három hónappal a műtét után!

Fantasztikus a kicsi!

Egyúttal egy kisebb esti szertartást is el kell hagynunk. A szertartás lényege a következő volt: kicsomagoltam a gyógyszert a kis papírból, beleöntöttem a kanálba, majd a papírt odaadtam Annának. Ő pedig alaposan megvizsgálta, forgatta a kis kezében, vagy ha a pelenkázón voltunk, akkor tesztelte, hogy hogyan lehet a falhoz súrolni. Sokszor még beszélgetett is közben. Ezután következett a HAMM, és bevettük a gyógyszert.

Remélem, ezután lesznek majd más kis szertartások is, amiknek így fogunk örülni.

Olyan gyönyörű tud lenni, amikor alszik! Igazi kis tündér.

Még akkor is, ha elbújik...

Gyakran bejárunk apa irodájába, mielőtt megyünk tornázni, vagy a városban van dolgunk. Ilyenkor Anna kicsit besegít a munkába...

Február 21-én végre sikerült összehozni egy találkozót Elizával, Attilával és a szüleikkel.

Anna és Attila nagyon aranyosan kezdtek ismerkedni egymással, míg Eliza mosolyogva figyelte őket. Sikerült a játékokon is megosztozni, és a végén a két nagyobbacsak csöppség egész közel került egymáshoz.

Mikor hazaértünk anyuéktól, letettem Annát az ágyra, és elkezdtem kicsomagolni. Aztán véletlenül a nagy zacskót ottfelejtettem, és....

Igen, Évi baba, nem írtam el, ez bizony nem Anna egy fotosoppolt-régített képe, hanem anyu eredeti baba-fotója. Szerintem döbbenetes a hasonlóság!

Anna és a spenót:

Terpesz-alvás

Egy kis játék:

Hol van a képen a macska?

Megfejtés: a fán.

Egyébként szegény cicáink mostanában elég sok időt töltenek a fákon - itt most éppen Hise látható. Bori és Pötty ugyanis folyton őket kergeti. Lehet, hogy ez is egy olyan kutya-féle játék, amit a macskák nem igazán értenek.

Gergő szerint Anna itt olyan Dalis arcot vág:

Lássuk csak!

Kár, hogy ez a fotó nem lett élesebb. Hát nem gyönyörűek együtt?! Apa és lánya:

Hmmmm!

Azt hiszem, Annácskának van tehetsége a pózoláshoz. Ezt csib-csobb közben produkálta. (Készült több jó felvétel is, csak ott már apa keze nem takar. :-)

Olyan jól esik néha a szundi, főleg egy kiadós ebéd után:

Nem volt könnyű a január sem. Volt egy szóbeli vizsgám, és le kellett adnom jópár tanulmányt is.

Annácska nagyon kedves volt, támogatott mindenben. Például együtt tanulmányoztuk a szakirodalmat:

Szerintem a képek magukért beszélnek:

Az imént, a csib-csobb után, Annácska komolyan ránézett az apjára, és ezt mondta: HAMBURGER

Ugye nem ez lesz az első szava?!

Egyébként nem tudom, honnan vette volna, hiszen még sosem látott hamburgert, és mi sem ettünk a születése óta. Hmmmm. Lélekvándorlás?

Decemberben, a műtét után nagyon sokminden megváltozott. Például Annácska elkezdett rengeteget enni. Behozta a lemaradást, és kb. egy kilót hízott. Sokkal-sokkal többet evett, mint azelőtt....

 ... és közben még a tányért sem lehetett elvenni mellőle.

 Szinte mondta: kérek még, kérek még.

 Evett tápszert...

 ...répát, ami még a fogacskájára is jó volt,...

 ... evett fölényesen,

 ...dupla segítséggel,...

... pánkosan,...

... és addig, míg el nem aludt.

Az egy kiló plusz hamar meglátszott a pociján:

Az evések és alvások között sokat játszottunk is.

Tányérokkal:

Babakocsiban:

A hintában - ahol nagyon ügyesen felült egyedül, és támaszkodott is:

Kendővel és madzagokkal:

Papával:

És apával:

És persze volt némi sírás-rívás, de nem komoly (főként, ha nem sikerült percre pontosan elkészíteni a kajcit):

Utána jó volt odabújni apához és anyához:

Mikor pedig tele volt a poci, és kimerült a játéktól, Annácska hatalmasakat aludt. Ilyenkor pedig olyan volt, mint egy kis angyal.