Tündér Anna Ilona kalandjai

Szabi elkezdett betűket rajzolni! Négy évesen.

Anna inkább gyurmázni szeret, rengeteg gyurmája van. Csak az elpakolás nem megy még egyedül, az mindig ránk vár.

És persze a kirakókat is nagyon szereti, ügyes is benne.

Jön a farsang, a fiatal Darth Vader is megjött, lézerkardját a keresztapjától kapta. :-)

Anna doktornéni volt, és a babáin gyakorolt.

És mi is beöltöztünk: a házasságunkon használt palástokat vettük fel, meg Évi egy rókajelmezt.

És még egy kis kardozás is belefért, de csak óvatosan...

Aztán Anna továbbfejlesztette a doktornénis jelmezt - milyen kreatív -, bár nem tudom, ki szeretne ilyen doktornénit.

És egy kis gépezés, az már nagyon megy.

Az év elején egy fotózáson vettünk részt, ahol egy jelmez-kölcsönző szerette volna, ha a jelmezeit kifejezetten Down-os gyerkőcök viselik. Szabinak nem tetszett az egész öltőzős-fényképezős dolog, nagyon szégyenlős volt, alig lehetett rávenni, hogy pókemberként (aki az egyik kedvence) pózoljon egyet. Bezzeg Anna! Imádta, ügyesen pózolt, és vagy 4-5 ruhát felpróbált. Íme az egyik legjobban sikerült kép.

És egy másik hercegnő-ruha pózolással. :-)

Szabi inkább a "gyártásban" jeleskedik: nem csak legóból rak ki transzformereket és csillagrombolókat (lásd lejjebb), hanem a fürdős játékokból is. Remlélem, ti is látjátok az óriásrobotot... :-) (A két út lefelé a két lába, stb.) A víz egyébként tényleg zöld, egy időben nagyon szerették ezeket a vízszínező tablettákat.

És januárban lett Szabi 4 éves, így meglátogattuk az ország legnagyobb beltéri játszóterét. Hát, a szülőknek is tényleg fantasztikus, órákra megszabadulsz a gyerkőcöktől, akik felszabadultan játszanak mindennel! :-)

Szabi szülinapi tortájára várunk Mimi mamáéknál: apa ölében a legjobb, mert ő úgyis megetet.

És az ehavi Gimli-kép: már majdnem akkora mint a gyerekek. Szólt is az állatorvos, hogy túl gyorsan nő, ne etessük annyira, mert a csontjai nem bírják ezt a növekedési ütemet, vagy mi.

Anna egy korábbi jelmeze: a tündér. Gyakran előveszi, mert nagyon szereti. Szárnyak, fejdísz és varázspálca.

És még egy újdonság az új évben: tánccsoport! A Pötörke Néptáncegyüttes ovis csoportja fogadta be Annát, aki az elején olyan ideges/izgatott volt az új szituációtól és új emberektől, hogy még az öklét is a szájába vette (ilyet nem is láttunk tőle korábban). De anya segítségével gyorsan akklimatizálódott, és a második alkalommal már egyedül állt be a többiek közé táncolni. Sajnos a csoportot később összevonták az eggyel nagyobbakkal, és így már túl sokan voltak, így rövid ideig szünetelt a táncolás.

Volt egy kis hó is a télen, ekkor persze jön a Tatai-medence újabb előnye: nagyon sok helyen lehet szánkózni. Annáék felváltva húzták egymást (és mi is őket).

A korábban már említett lego-csillagromboló, vagy mi.

Többször variáltunk a berendezkedésen, itt most a két újonnan beszerzett (de használt) polc előtt kialakított gyereksarkot láthatjuk. Ezt a kis piros asztalt a két székkel nagyon szeretik.

Az első, nehéz telünk, Karácsonyunk az új házban. Szerény körülmények között tartott, de nagyon szép karácsonyunk volt.

Szabi sokszor kérdezte, hogy mikor lesz olyan szép a házunk, mint a darusi ház. "Dolgozunk rajta, és nemsokára kész lesz." - mondtuk. 

Megpróbáltunk gyakran ellátogatni Venyimi mamához és dédiékhez is. Karácsonykor is természetesen összejött a család... ilyenkor 6 unoka 7 szülő és a 2 nagyszülő van együtt. 

Kissé már fáradtan dédiéknél. A sok ajándék fárasztó ám!

Karácsonyi mézessüti sütés Mimi mamánál Dia uncsitesó segítségével.

Szabi legói és transformerei - mindkettőért odavan.

Alvás a szekrényben - sok minden még mindig nincs a helyén, Anna se. :-)

A fogmosást is gyakorolni kell még. Annának egyébként nagyon szépek a fogai.

Újabb pozitívum az új otthonunk mellett: a sok-sok kirándulás - ráadásul Gimlivel, aki póráz nélkül jön velünk. Nem kószál el, mindig látótávon belül marad, és folyamatosan visszajön "ellenőrizni" a gyerekeket, hogy minden rendben van-e. Nagyon okos kutya!

Az új móka a fürdésnél a búvárszemüveg. Annának füldugóval kell fürdenie a füle miatt, mert kis tubus van a dobhártyájában, hogy szellőzni tudjon a hallójárata.

Újabb játék Gimlivel - az ólak viharvert falai előtt.

Átjöttek a szomszéd gyerekek, akik szintén szeretnek számítógépezni. Anna is nagyon ügyesen kezeli a gépet: bekapcsolja, aztán kattint a böngésző ikonjára, majd ott a gyakori oldalak közül a youtube-ra, majd ott is a gyakori videók jönnek be, azaz a különböző gyerekmesék. Barney és barátai, Dóra, Sportacus, Pocoyo, Bogyó és Babóca, Gyerekdalok, stb.

A szomszéd családdal is nagyon jó kapcsolat alakult ki. Egyrészt Évi már ismerte a szerepjátéknak köszönhetően a családfőt, másrészt a kisebbik fiú Annával és Szabival egy csoportba járt az oviban. Az oviról is nagyon jókat tudunk mondani, itt is integráltan nevelik Annát. Mindenki befogadó volt: az első szülőin nagyon jó élmény volt, hogy olyan pozitívan állt hozzánk a többi szülő. Az óvó- és dadus nénikről is csak jót tudunk mondani. Köszönjük nekik is!

A házban volt egy vakablak, amiben persze tök jót lehet játszani. De aztán ajtó lett belőle Anna szobájába.

És még egy plusz a sok-sok pozitívum mellé: a tatai tavak. Ősz végén "leeresztik" az Öreg-tavat, ahol több ezer vadlúd pihen meg dél felé menet. Sokat sétáltunk, motoroztunk a tó körül.

Gimli csepredik, a cicák szintén, és nagy a barátság.

Szabi egyre jobban rajzol. Nagyon szeret rajzolni, sokat is alkot, nagyon tehetséges benne.

És még egy pozitívum: keresztanya. Ők is itt laknak a közelben, így sokszor találkozunk. És még egy pozitívum: Tatán sok jó étterem van.

Az oviban nagyon jók a körülmények, és a többi gyerek is befogadta Annát (és Szabit). Sok ismerőse és barátja van. Egy másik Szabival még puszilkodtak is... hát, igen, ilyen a szerelem! :-)

Tatán van egy (több) nagyon jó játszótér, de Tatabányán is, úgyhogy gyakori program, ha jó idő van.

És egy fantasztikus dolog: Kömlődön a Musztáng Lovasudvarban Józsi bácsi (a képen pont nem ő van) gyógylovaglása. Anna imádja, imád lovagolni, imádja Józsi bácsit. Nagy kincs ez nekünk. Sokszor Imre papa vitte Annát lovagolni. Szabi először félt a lovaktól, aztán később kipróbálta, de nem vonzza annyira.

A költözés sokáig eltartott, jó pár fordulót tettünk. Természetesen a gyerekek is "segítettek". :-)

Az új otthonunkban hintaállvány is van: természetesen imádjuk!

Újabb "segítség" a költözésnél...

A cicánk elég nehezen viselte a költözést, pont vemhes volt, meg is szült pár nappal a költözés után. Így három kiscica lakott ősszel a szalmában.

És még egy fantasztikus dolog: egy barátomtól (akinek nagy-nagy köszönet ezért) kaptunk egy németjuhász kutyust. Gimlinek neveztük el, mert olyan kis zömök volt, mint Gimli, a híres törpe harcos. Persze azóta jól megnőtt (közel 40 kg), és nagyon szép kutya lett belőle. Őt is nagyon szeretik a gyerekek (is).

Játék Gimlivel: az "atombunker" kutyaház tetejét imádják a gyerekek. 

Az új otthonunkban egyelőre a szomszéd csirkéit etetjük.

A fürdést természetesen itt is nagyon szeretjük! :-) Van a "naacsipcsop", lásd alább, és a "kiccsipcsop", ami a zuhanyzás. Rendszeres esti kérdés: "naacsipcsop?" De nem lehet mindig fürdeni.

Esti mese Mimi mámáéknál.

Tatabányán kresz-park is van, itt tanulgatja Anna a biciklizést - most épp cseréltek Szabival.

A házunktól száz méterre egy gyönyörű horgásztó található, szívesen járunk ide.

Egy kis időugrás: július kimaradt, nézzünk néhány képet!

Voltunk a veszprémi állatkertben, ahol (még) a kismotorokkal zúztak Annáék.

A fagyievést kehelyből még gyakorolni kell.

...Szabinak is! :-)

Szokás szerint apa nyakában a legjobb!

Szabi kezd elég komoly lego-építményeket összerakni.

Sziasztok!

Majd három év szünet után újra folytatjuk a blogolást. Nagyon sok minden történt velünk - ez az oka annak is, hogy a blogra már nem futotta erőnkből. Tavasszal elhunyt "tatabányi" mama, majd úgy döntöttünk, nagy kalandba vágunk: Tata mellé költözünk. Erre ráment a nyarunk, de sikerült. Néhány kép augusztusból:

Egy utolsó fagyizás Dunaújvárosban. Nagyon szeretem ezt a várost, sajnálom, hogy el kellett hagynom, de nem bántuk meg a költözést.

Egy utolsó pancsolás Daruszentmiklóson a kertben. Ezt a falut is nagyon megszerettük, jó emberek élnek ott, Annának és Szabinak is nagyon jó volt a helyi ovi, köszönjük mindenkinek a sok segítséget!

Egy utolsó gyurmázás a régi gyerekszobában...

És az első este az átmeneti nappaliban. Hát igen, van még mit tenni! :-)

Végre itt a nyár. Lehet

• fürdeni a medencében

• nagyokat játszani a venyimi mamáéknál

• rendetlenkedni - vagy rendet tenni? - a kocsiban

• légtornász mutatványt bemutatni a játszón

• és kicsit sírni, ha bibisek leszünk.

Májusban sok ünnep volt, és sok nevetés.

Voltak szülinapok; Panna 5 éves lett 10-én.

Volt az oviban gyereknap.

és ballagás...

Aztán voltunk papával a katonai múzeumban....

...és játszótéren.

Este pedig lemostuk az út porát, és kipróbáltuk keresztanya ajándékát, a lufifújót.

Április szép hónap volt, mert...

kirándultunk...

lovagoltunk...

kicsit rosszalkodtunk..

de végül nagyon szomorúak lettünk, mert a tatabányai mama felment a Mennyországba, és nem lehet már többé velünk,.

Márciusban végre sokkal többet lehettünk kint, a szabadban.

A Duna-parton és a játszón...

A kertben...

És az ovi udvarán...

Voltunk a Down Egyesület rendezvényén is, ahol a gyerekek ügyesen szerepeltek együtt a fellépő művészekkel (Szabinál ez kiemelkedő teljesítmény volt.)

Az oviban volt március 15-i megemlékezés, ahol a kis huszárok megmutatták, mit is tudnak.

A kézmosásról, tisztaságról szóló előadáson is szerepelt Szabi.

Otthon pedig ment a játék, huncutkodás...

Komolyan...

És összekacsintva...

Szabi rajzolt egy buszt...

Majd le is írta, hogy busz...

Juj, de jó!

Apa és anya is kaptak néhány nap pihenőt Hollandiában...

A hónap legfontosabb eseménye a farsang volt. Panna ruháját anya, Szabi ruháját pedig a venyimi mama díszítette fel,.

Az oviban nemcsak a farsangi bál napján volt sok álarc...

...ölelkezés és hempergés.

Dédinél pedig a ruhapróba teremtette meg a báli hangulatot - vagyis inkább az ókori hangulatot.

Papával ebben a hónapban is többször kirándultunk.

Anya is kirándult, de kicsit messzebb...

Étteremben ebédeltünk. A Halászcsárdában van egy érdekes akvárium...

 Panna nagyon szépen viselkedett, szépen evett.

Januárban hó és hóember is volt. A kék kabátos nem a hóember, hanem a Szabi.

Apa és Szabi felváltva húzták Pannát, vagy a szánkót. 

Hát nem imádni való a piros pofijuk?!

Így alszunk a tatabányai mamánál...

Január 10. Szabinak szülinapja volt. Pár napos késéssel mindenhol volt egy kis "buli".

Tatabányán.... szuper tortával.

És a keresztszülőkkel.

Otthon... síppal, dobbal...

A dédiéknél meg dupla szülinappal (dédipapa is ünnepelt) és rövid hajjal.

 Januárban volt még....

Sárkánylovag:

Komoly munka a számítógépen.

Aztán kacagás...

TV nézés...

És alvás - szamuráj módra.

Először is végre egy kép az oviból: Éva néni játszik Annával és Szabival. Mire fél ötre az oviba érünk, általában már csak ők ketten maradnak.

Na, nem csak mi futkorászunk a gyerekek után! :-)

És jöjjön a Karácsony!

Karácsony a venyimi mamánál-papánál: sok unoka, sok játék.

A rajztábla nagyon népszerű volt, azóta is szeretik, főleg a mágneses betűket és számokat rakosgatni.

Karácsonyi Bolognai spagetti, persze fürdés után pizsiben...

Anna is imádja...

A céges karácsonyi ajándék takaró, na vajon kit takar?

Egy kis karácsonyi séta a Turul-madár melletti erdőben, Szabi kényelmes helyet talált.

Amit persze Annának is ki kell próbálnia, neki is tetszett.

Itt éppen egy krokodilt és egy medvét láthatunk, amint karácsonyoznak.

Karácsonyi Szabi-szendvics, nyamm!

Anna is kipróbálta a karácsonyi szilveszteri kék-piros hajfestéket. Szerintem nagyon jól állt neki, csak lefényképezni nem tudtam rendesen... :-)

Karácsony a tatabányai nagyszülőknél. A gyerekek szó nélkül és nagyon ügyesen segítettek díszíteni, amin meg is lepődtünk. Kiderült, hogy már az oviban is díszítettek, szóval tudták, miről van szó.

Karácsonyi látogatás a keresztszülőknél. Itt se sikerült egy normális képet készítenem...

Karácsony a dédiéknél... favasút és miniszinti (két hétig bírta)!

Szabi milyen szép (karácsonyi) szörnyet rajzolt!

És Karácsony otthon is.

Karácsonyi séta a tatai Öreg-tó partján.

Egy kedves barátunk, Kárpáti Gábor, évente-félévente profi fotókat készít rólunk, illetve főleg a gyerkőcökről. Októberben is nagyon jó képek készültek, amelyekből ezeket választottam.

Huhh, jó sok kép volt ebben a két hónapban, volt miből válogatni, nézzük csak!

Itt például két Gajzágó Anna rejzőtik a lécső mögött.

Mostanában a hajpánt a divatos, mármint este, lefekvés előtt.

Annának is jól áll.

A kép átverős: nem ikrek, mint ahogy sokan elsőre hiszik! :-)

Még egy kis divat Annától...

...és Szabitól.

Néha Gyakran egy kis hiszti is befigyel...

...fél perc múlva azért kiderül, hogy szinészkedésről van szó!

Kirándultunk is persze, ez épp Csókakő.

Szabi a leveleket szereti nagyon.

Évi és a gyerkőcök, milyen szépek! :-)

Van két elefántunk is...

A cicákat (és kutyákat és nyulakat és...) is nagyon szeretik, bár a mi cicáink már menekülnek, ez a macsek bírta a dögönyözést.

Az olvasás is közös program.

És egy egész épkézláb rajz Annától.

Anna lefekteti a babát és Szabit, és mesél nekik (ahogy mi is csináljuk velük).

Egyedül (mármint nélkülünk) robognak egy minivasúton.

Dobozos játék: itt a Szabi...

...hol a Szabi?

És végül a győri állatkertben is voltunk. Nagyon élvezték a gyerkőcök is, főleg, mert a motorokat is vittük. Nekünk is tetszett, nagyon jó kis állatkert, pont jó méretű, nem kicsi és nem is túl nagy.

A képek alapján elég nyugis volt, pedig Anna és Szabi ovis lett! A helyi kis oviba járnak, ahol két kis vegyes csoport van. Egyrészt jó, hogy nem túl nagy a csoport (kb. 14 fő), másrészt nagyon kedves és ügyes óvónénik pesztrálják a gyerekeket. Sokszor már Szabi is Áginak (egyik óvónéni) hívja anyát, amit persze észrevesz, és korrigál. :-)

Semmi gond nem volt az oviba járással, a családi napközi után nem sok újdonság volt benne. Nagyon szeretik azóta is a gyerkőcök, meg mi is elégedettek vagyunk. Például szinte minden héten van valami program!

Volt például egész nyáron bilire szoktatás, szobatisztaság-hercehurca. Nem ment könnyen, de augusztus végére Szabi nagyjából rendben volt. Anna már korábban is értette, hogy miről van szó, de ennek ellenére nem megy tökéletesen sajnos azóta sem a dolog (most április van éppen). Elég elszomorító, hogy hetente 1-2-szer még bepisil az oviban. Kakilni este szokott, ezért, ha van baleset, az általában itthon van. Olyan, mintha értené, de nem érdekelné a dolog. A három bili azért van, hogy minden közeli rokonnál legyen vész esetére.

Ja, és mellesleg Elmó hintázik... :-)

Tornagyakorlat a Dédinél...

amit Szabinak is ki kell próbálnia!

És a tatabányai pláza játszóházában is jókat lehet szórakozni.

Rajzolás egy pizzériában elmélyülten, amíg várjuk a hamit (nagyon kedves volt a kiszolgálás, itt: http://progettomanfredi.hu/)

A másik művészünk valami nagyon vicceset rajzolt:

És találtunk egy gyógylovaglási lehetőséget Tatabánya mellett, Kömlődön, Anna nagyon szereti:

Ilyen gyakorlatokat is csinált Józsi bácsival:

Szabi is kipróbálta, de ő csak néhány kört mert menni.

Akkor kezdjük a szokásos divatbemutatóval! :-) Sajnos a hajpánt mellett a hajcsatot sem szereti Anna, pedig az még jobban áll neki, ha jól sikerül feltűzni. Ezt a képet nagyon szeretjük, gyönyörű Anna. (Épp csak sikerült elkapni, már nyúl hátra, hogy kivegye a csatot). Az eddig elért fejlődés annyi, hogy fürdés közben elviseli a hajgumit, így legalább nem lesz mindig csurom vizes a haja.

Egy újabb próbálkozás, aztán nem erőltettük.

A szokásos ugrálóvár, erre sem emlékszem, hol volt... :-)

(Daruszentmiklósi Falunap. Gergő épp bemutatózott, azért nem emlékszik. :-))

Ugrálóvár fodrászattal kombinálva.

Még egy próba a hajgumival: hogy ne lógjon a szemébe a haja. Hát nem sikerült túl jól. :-)

A kedvenc babák gardedámozása: szörnyek (Elmók), paci, nyuszi. :-) (Épp alszanak a babák.)

A kutyaólba mászással az agyamra mennek. :-) De aztán sose találtunk bolhát rajtuk.

Kukucs! :-)

Elkészült a járda is a ház körül, és a garázst is lebetonoztuk, így már jó nagyokat lehet motorozni, sőt, száguldani! A képen a Gajzágó-csapat főnökét és legifjabb versenyzőjét láthatjuk.

Az olvasást nagyon szeretik a gyerekek, most már egyre gyakrabban és hosszabb ideig önállóan is nézegetik a különböző mese- és állatos könyveket.

Talán egy rántott husit hamizik éppen Anna.

Ahogy Szabi is! :-)

A fürdés előtti hahaavéhépe (kaka a wécébe), persze ilyenkor is dolgozni kell (neem, én nem laptopozok a wécén...).

Régi álmom, a zuhanyzó is elkészült! Vannak előnyei is, ha az ember munkanélküli. (Ja, áprilisban eljöttem a cégtől, ahol 13 évig dolgoztam. Sok volt a 13 év, váltani kellett.) A zuhanyzót a gyerkőcök is szeretik, főleg Anna, aki a fürdés előtt mindig a zuhanyzóban vizezi be magát.

Egy újabb séta: mindent ki kell próbálni!

Nagyon komoly tekintet, talán a hőség miatt.

Motoros vagányok a tatai Öreg-tó partján.

Ha nincs motor...

A hónap legfontosabb eseménye Anna torokmandulájának kivétele volt. Kövér doktor megint kiváló munkát végzett, és Anna is nagyon ügyes volt. A műtét utáni két hét nagyon kemény volt, hiszen folyamatosan (2-3 óránként) fájdalomcsillapítót kellett adnunk Annának, aki enni se nagyon bírt. De két hét után varázsütésre elmúlt a fájdalom, és minden szövődmény nélkül megúsztuk a dolgot. Azóta nem fullad be éjszakánként Anna, és sokkal kevesebb légúti megbetegedése volt.

A műtét után sokat kellett pihenni.

A palacsintaevés új formája: beledugjuk az ujjunkat, és úgy esszük meg.

A hajpántok nagyon jól állnak Annának, sajnos nem sokáig viseli el őket (kb. 10 másodperc).

A fényképmosoly, amit még gyakorolni kell, mert inkább vicsorítás... :-)

Maradjunk a divatbemutatónál, ez simán címlapfotó!

Szabi közben platánfát vizsgál - kérget hánt - a mamával.

A fotósorozat harmadik része. Neked melyik tetszik a legjobban?

Naaagyon szeretem a tésztát, mondtam már? :-)

A nagy pancsolások sem maradhattak el, most már a lebetonozott teraszra telepítettük a medencét, ami sokkal jobb helynek bizonyult.

Voltunk barátainkkal a Közlekedési Múzeumban, a lurkók nagyon élvezték (mi is).

Anna egy igazi kocsit is kipróbált, bár egy ilyen gyönyörű hercegnőhöz inkább egy hintó illene!

A tatabányai Roberto Cukrászdát nagyon szeretjük, és nem csak azért, mert van gyereksarok is. Látványcukrászda, azaz egy üvegfalon keresztül lehet nézni, hogy készülnek a torták és sütik. Valamint minden tortaszelet 200 Ft. A választék hatalmas, és minden nagyon finom. Érdemes benézni: http://www.robertocuki.hu/

És még a székek is szuperkényelmesek! Egyetlen hibája van a cukrászdának: lehetne nagyobb is!

Kisfiam, most vagy a kormányt tekered, vagy a pedálokat nyomod! A kettő egyszerre nem megy! :-)

A sok nyári séta egyike: valami nagyon érdekeset láthatnak papa és Anna.

Fára mászás rulez!

Szabi is szereti ám!

Így készül a zsemlemorzsa!

Júniusban folytatódott a biciklis kiképzés. :-)

Kirándultunk többször is, gombát is szedtünk, bár itt még üres a kosár.

Voltunk a kisapostagi repülőnapon, ahol egy ilyen repülő izét (sárkányrepülő?) is kipróbáltak a gyerkőcök. Szabinak nem nagyon tetszett a dolog, Anna már sokkal bátrabb volt.

A tatabányai mamánál már sokat segítenek a főzésben, főleg Anna.

Vigyázz, Anna, egy majom van mögötted! Egy újabb ugrálóvár valahol...

Nyáron sokat építkeztünk, a sóder-halom pedig nagyon vonzó objektum!

Voltak hűvösebb idők is, ilyenkor jobban, de persze csinosan kellett felöltözni!

Katasztrófaturizmus: a Szalki-szigeten állt a víz, mi meg jól megnéztük.

Piaci kosár vagy láda vagy bőrönd, mindegy: bele lehet mászni! Ja, és: https://www.youtube.com/watch?v=1IZLQh9L5eg

Végre keresztanya is meglátogatott minket, bárcsak gyakrabban jönne!

Például jó képeket is tud rólunk csinálni. :-)

Vagy megmutatta, hogy milyen jól le lehet kötni a gyerkőcöket (egyszerre mindkettőt!) az állatos matricák ragasztgatásával. Ezt azóta is szeretjük.

Találtunk egy helyet, sajnos nem túl közel, ahol van gyógylovaglás. Annának nagyon tetszett, ezért elhatároztuk, hogy havonta egyszer megpróbálunk eljönni. Aztán végül egy másik helyen kötöttünk ki.

Áprilisban először nagyon hideg volt, ami látszik is a képen. De nem ez a lényeg, hanem a bicikli! :-) Amit Anna hihikli-nek mond, és már első pillanatra nagyon megszerette. Persze ekkor még elég nagy kihívás volt nekünk, mert tolni kellett, és persze egész délután tolhattuk volna... Mindenesetre köszönjük a dédiknek ezt a nagyszerű ajándékot!

Persze a tesó biciklijét is ki kellett próbálni!

Hogy miért kell állandóan szemmel tartani gyerekeket? Az alábbi "remekmű" elkészítéséhez két perc elég volt... egyszerűen bedobáltak mindent a szoba közepére a polcokról. Persze Szabi volt a főkolompos.

A fenti rumli után biztos nem kaptak, de egyébként nagyon szeretik a sűrített tejet, ezt Anyától örökölték.

A venyimi Mamánál van egy kis hintaszék, amiben még Apa is ült. Most épp újságot olvas benne egy kis hölgy. :-)

Anna MRI vizsgálatára várunk, amely egyébként elmaradt, miután kiderült a dokinak, hogy Anna csak négy éves. Gratulálunk, magyar egészségügy! Egy év alatt semmire sem jutottak, hogy Anna bal keze miért kisebb. Szerencsére a várakozást nagyon élvezték a gyerekek.

Szerinted szófogadó gyerekek? (költői kérdés volt)

Az ugrálóvár mindig nagy népszerűségnek örvend, legyen az akárhol. Nem is emlékszem, ez éppen hol van, annyi helyen volt már.

Anikó nénit is szeretik a gyerekek, már vigyázott is rájuk. Most épp a piacon árul... ööö... Annát?

Imre papa le is csapott erre a kiváló ajánlatra, megvette kilóra! :-)

A majki apátság melletti virágos réten nem csak sárga virágok nőnek!

Megnéztük a kisbéri makett épületeket is. Nagyon érdekes volt, a gyerkőcök is megvizsgálták mindegyik épületet. Sajnos a szél nagyon fújt.

A dömper is nagyon jó játék volt (a biciklikig), egyszer Szabi elvitte Annát egy körre. Ehhez azért kellett az erő!

Anna elvitte delfinezni a kedvenc babáit. Ő már sajnos nem fért rá.

És végül egy kis divatbemutató: LeiaAmidala-frizura csábos mosollyal.

...és pitypangkoszorú, hála a venyimi Mamának!

Márciusban volt egy kalandos utunk Évivel Hollandiába. Sikerült pont 15-én hazajönnünk, amikor is egész Hollandiától kezdve esett a hó. A magyar határig semmi gond nem volt, de amint átléptük a határt, mintha egy másik világba csöppentünk volna! Katasztrofális volt minden! Szerencsére pár órás várakozás után le tudtunk tolakodni az autópályáról Győrnél, így legalább nem kellett az autópályán éjszakáznunk, az egyetem koleszában kaptunk szállást. De a 1200 km vezetés után a 30 km-re lévő gyerkőcökhöz nem értünk haza még másnap sem! Persze tudom, hogy mások sokkal rosszabbul jártak. Katasztrofális volt, amit az állami szervek nyújtottak ezen a hétvégén!

Vasárnap azért már úrrá lettek az emberek (nem az állam) a helyzeten, így a Turulhoz is fel tudtunk menni.

És még hóembert is láttunk!

Aztán persze lassan előbújt odújából a tavasz, ahogyan Anna a fák mögül, és ránk mosolygott.

A februárban kidolgozott séta-módszer most is működött. :-)

Otthon pedig végre motorozhattak a tavaszi nap első sugaraira.

Anna télen új játékot talált ki: minél több autót egymás után rakva vonatozni velük. Ezt Szabi is nagyon szereti.

És persze a képpárosító játék is a mai napig népszerű. Erről Szirka blogjában olvashattok (http://szirkababa.blogspot.com).

Februárban nem sok minden történt emlékeim szerint. Egyszer eltűnt a gyerekek lába, de aztán megtaláltuk a lábakat. :-)

Voltunk kirándulni is. Szabi kitalálta, hogy botot használ, íme a nagy és híres túrázó!

Erre persze Annának is kellett egy bot.

De ő inkább egy alternatív felhasználási mód mellett döntött. :-)

A tatabányai plázában lego kiállítás volt. Jól megnéztünk mindent!

Egy kis művelődés a fiataloknak...

A bölcsiben pedig farsang volt, ahol Anna balerinának öltözött, Szabi pedig kalóznak, bár ez nem igazán látszik a kalózkapitány-kalap nélkül.