Tündér Anna Ilona kalandjai

Anna januárban egyik reggel keltett minket. Ebben az volt a meglepő, hogy rácsos kiságyban alszik, tehát megtörtént, ami idővel elkerülhetetlen: kimászott az ágyból egyedül.

Ezek után felesleges (és veszélyes) volt meghagyni a rácsokat, így januártól "rendes" kiságyban alszik Anna.

Először tartottunk tőle, hogy el fog-e aludni, vagy mindig kimászik, de semmi baj nem volt az elalvással. Korábban talán fél éve próbálkoztunk azzal, hogy kiveszünk 1-2 rácsot, de akkor mindig kimászott. Na, ezen is túl vagyunk! :-)

Persze most már mindig Anna kelt minket általában fél hat és hat óra magasságában. Ekkor átjön hozzánk, és befekszik közénk, ahol sok puszit kér és kap. Ezt kábé 1 percig bírja, aztán már megy is a dolgára... :-)

Néhány fotó januárból... az új telefonommal még nem barátkoztam meg teljesen.

Anna nagyüzemben pelenkázik...

Még mindig szeret a kis babaágyban gubbasztani, bár már nem nagyon bírja az ágyikó.

Szabi egy szép traktort és természetesen egy kirakót kapott Dédiéktől ajándékba a szülinapjára.

Egy rosszcsont...

...meg egy rosszcsont...

...az két rosszcsont! :-) Gyere Szabi, bújjunk be ide együtt!

Január 10-én lett Szabi két éves, így hát természetesen szülinapi buli volt a bölcsiben (ami családi napközi).

Szabinak a képek alapján nem volt kirobbanóan jó kedve. Így néz ki egy két éves gyerkőc. :-)

Anna megmutatja, hogy kell mosolyogni a kamerának.

Ezt a kalapot kapom ajándékba?

Szabi nagyon szeret Marcsi néni térdén ülni.

Anna mesét olvas...

Majd babázik...

Majd megmutatja a babának, hogyan kell használni a fésülködőtükröt.

Buliiii! :-)

És jön a lényeg, a torta! :-)

Láthatóan mindenkinek nagyon ízlett.

Boldog szülinapot, tesókám!

Decemberben mi mással is kezdhetnénk, mint a télapóval! Például csokitélapót csak komolyan lehet enni.

Voltunk az igazi télapónál is, aki történetesen a szomszéd településen (Nagykarácsony) lakik. Mivel nem lehet megenni, ezért nem is lettünk nagyon barátok... :-)

Nagykarácsonyban sok érdekes játék volt, nagyon élvezték a gyerekek, például a Gombaház.

A babáknak Anna órát adott illemtanból (vagy mesélt nekik).

Szabi-evészet újabb epizódja: a tészta. :-)

Pedig lehet villával is enni ám! (Reklám helye: a Topo Pizzéria az egyik kedvenc helyünk Dunaújvárosban.)

Esti játékok 1.: mindent bedobálunk Anna ágyába.

Esti játékok 2.: minden felpakolunk a játék-babaágyba, miközben Anna is beleül.

Esti játékok 3.: dobozban ülés. :-)

A bölcsiben (családi napközi) is természetesen volt télapós-karácsonyos évzáró. Egy kis sütizéssel indult.

Szabi imádja a kirakókat, hihetetlenül nyomja a témát. Itt például olyan gyorsan kirakja, hogy a keze is elmosódik! Világszám! :-)

Együtt is lehet kirakózni, de ehhez kell egy kis moderáció, mert különben sírás a vége...

Na menő az új sapim, amit a kedvenc babám adott kölcsön?

Vagy Szabinak áll jobban?

Készítettünk karácsonyi ajándékokat is, például kéz- és láblenyomatokat. Anna nagyon ügyes volt, Szabi meg nem szerette, hogy "összepiszkozzuk" a kezét.

Egy horrorisztikus kép a munka után. :-)

Persze sok ajándékot kaptak a gyerekek, például babát, pulcsit, kesztyűt...

...és egy mini trambulint, amit imádtak (kábé 1 hónapig, mostanában ritkábban ugrálnak).

Ebben a hónapban nem készült túl sok jó fotó, meg talán nem is történt sok érdekes dolog. A Dédi 80. szülinapja azért fontos esemény volt, de jó hogy még ilyen sokat tud nekünk segíteni azzal, hogy sokszor vigyáz a gyerkőcökre!

Szabi átment rockerbe. :-)

"Zsivány vagyok, és ezzel tisztában is vagyok!" típusú mosoly.

Anna tornyot épít legóból. De ügyes! Az érdekes az benne, hogy mi nem mutattuk neki, hogy ebből tornyot lehet építeni, hanem magától jött rá, hogy ez is működik úgy, mint az egyre kisebb számozott tálacskák, amiket egymásra szoktunk rakni. Ezt hívják kreativitásnak!

A jó időben többször kirándultunk, ekkor Anna nem sokat sétál, hanem gyorsan Apa nyakában köt ki.

Vagy egy tuskón pihen meg.

Hát így kell nagykanállal enni az életet, illetve a tésztát... amiből bármilyen formában bármennyit meg tud enni Anna. Nem meglepő módon nagyon gyorsan megtanulta a tészta szót, amit örömmel kiabálva rohan a konyhába. :-)

Este persze már fáradtak a babócák, Szabi ilyenkor úgy szereti a tejet inni, hogy fogja Anya fülét. :-)

Októberben szinte egész hónapban betegek voltunk, valaki mindig kipurcant, szerencsére felváltva. Volt itt torokgyulladás, szemgyulladás, megfázás, és ezek szépen körbementek a családban. Ennek ellenére azért mozgalmas hónap volt.

A doktornéninél így várunk a sorunkra. Persze csak fél percig, után mást kell csinálni...

Édesanyám szülinapja alkalmából unoka-gyűlés volt. :-)

Anna ekkor bemászott az egyik nyúlhoz, aki szerintem kevésbé örült az átmeneti lakótársnak...

A pinceablakba is be lehet mászni!

És ha már itt vagyok, a füvet is lenyírom...

A dédinél Anna megunta a babák tologatását, és inkább nosztalgiázott egy sort, és maga ült a játék-babakocsiba.

Tatabánya mellett meglátogattunk egy kis (nagy) farmot, ahol ez a szép kép is készült: Anna tollal simizi Papát.

Szabi meg a virágokkal van elfoglalva. Érdekes, hogy mennyire szereti a virágokat... rossz ember nem lehet! :-)

És a gombákat is imádja, mint kiderült. Nemsokára olyan szakértő lesz, mint a Mama! :-)

És természetesen a kirándulásokon a mászás sem maradhat el:

Valami tatai sokadalmon pihentünk meg, ahol Szabi megmutatta, hogyan kell halat enni:

Hú, de le vagyunk maradva, húzzunk bele! Tehát szeptember. Ez a hónap jóval nyugisabb volt, a legfontosabb esemény, hogy a dédivel elmentünk Ópusztaszerre.

Szabi például rögtön beállt utcaseprőnek (na, Annát sem kellett félteni!).

Elvihetlek egy körre?

Láthatóan csokievés után jól esik egy kis körhinta. :-)

És persze a mászás sem maradhat el!

Na, ez aztán nem volt unalmas hónap!

Mivel is kezdjem? Rengeteget pancsoltunk! Mivel a kutyusok bejutottak a kutyamentes területre és szétmarcangolták a gumimedencét, gyorsan venni kellett egy újat. Ez már nem felfújhatós (micsoda megkönnyebbülés apának!), jobban kell vigyázni a csövekkel. Viszont a szélében megkapaszkodva lehet nagyokat ugrándozni.

Meglátogattuk apa egyik unokatestvérét, ahol nagyon jól  éreztük magunkat. Például hason néztünk tévét.

Aztán voltunk a Down Alapítvány táborában, ahol Down-dadává képeztek minket. Persze a gyerkőcök itt is jól érezték magukat, pl. este Elmót néztek.

Szabi olvasgatott:

A Balaton-parton találtunk egy játszóházat, jöhet a labdafürdő! :-)

A játszótéren erre a mászófalra vagy tízszer felmászott Anna (egy kis segítséggel)!

Sétáltunk is a parton.

Hintáztunk is természetesen.

És a bújócska sem maradt el esténként.

Augusztusban dinnyét is kell enni!

Évi szüleit is meglátogattuk, ott lehet: szék-versenyezni.

-sétálni a mamával,

- shoppingolni: "Melyik legyen az enyém, és melyik anyáé?" :-)

- divatosan összeöltözni anyával a mama által varrt ruciban,

- fára mászni papával,

- és séta közben pihenni apával.

A kiképző-parkban még ugráltunk is jó sokat!

Otthon is voltak lehetőségek, pl. dömperezni. Néha a kiskutyus is elviselte, hogy Anna belerakta, bár azt nem sikerült lefotózni. :-)

Az új létra is nagy népszerűségnek örvendett.

Hú, de fárasztó hónap volt!

Ebben a hónapban is sok minden történt.

Meglátogattuk újdonsült barátunkat, Botondot.

Fára másztunk...

Kipróbáltuk a biciklit, kicsit korai volt, de Anna ragaszkodott hozzá. :-)

Találkoztunk az unokatesóval, Pannával is.

És szinte minden este táncoltunk! Az alábbi műsort Gene Kelly - a nagy kedvenc - ihlette (https://www.youtube.com/watch?v=9xkKhUj3C9M a 3. perctől).

Ha koszos a gyerek...

... akkor is szép, akkor is imádnivaló!

Néhány jól sikerült júniusi fotó:

Mamának segítünk a piacon eladni.....

Az már kevésbé volt segítség, hogy Panna kiöntötte a tésztát. Na jó, csak falatozni akart kicsit.

Palacsintát is ettünk. Szabi kicsi lukakat harapott

Panna már ügyesen ette.

Ahogy a zizit is.

Ám amikor el akartuk venni Tőle...

Végre jó meleg volt, és előkerült a medence...

Apa és Szabi megviccelték Pannát.

Egy kis esti játék. Még mindig szeretjük az írásfejlesztőt...

.. és Elmot.

Tatabányán a Jubi parkban van egy szuper játszótér. Én csak űrhajóskiképzőnek hívom. Panna és Szabi is nagyon élvezik, amikor ott vagyunk. És Panna hihetetlen ügyes. Íme:

Csúszda egyedül

és együtt.

Egy kis hinta

és egy nagyobb, ami fel-le és körbe-körbe is megy. No, ez már kiképzőeszköz. Imádják!

Vannak állatkák is, amiken lovagolni lehet. A kacsát kedvelik, de az igazi kedvenc a kakas. Szabinak általában ez az első, mire felül.

Kakas lovag.

ÉÉÉs a kedvencek, mármint Panna kedvencei a mászókák. De nem akármilyen mászókák..

kötélalagút...

kötélhágcsó, amin úgy felmászott, hogy szinte észre sem vettük. Feltettem rá, aztán már fent is volt a tetején, én meg azt sem tudtam, hogyan másszak utána. De megoldotta, mert leült a fenti kis fapallóra, aztán a mama ölébe vetette magát.

Ezt a pörgyettyűt nem szeretik. Lehet, hogy már túl sok nekik a kiképzésből.

És egy bónusz, nem a játszótéren lévő mászóka...

... a focipálya kapuja, aminek szintén felmászott a tetejére.

Családi kirándulás Gemencen. Kisvasút, szép erdő, kilátó.

Kisvasúttal mentünk be az erdőbe. Panna nagyon élvezte, Szabi kevésbé - szinte végig nyüszögött, és  el sem mozdult az ölemből.

Aztán egy mocsaras tó partján ebédeltünk. Volt ott egy magas kilátó is, amire a kicsik nagyon bátran felmásztak.

Végül egy rövid séta a vonathoz visszafelé... Panna szokás szerint nem akart sétálni.

A vasútállomáson pedig jót játszottunk a szép asztalok körül, alatt. Kukkk...

Májusban történt:

Sokat rajzoltunk.

Például ilyeneket.

Játszottunk dédinél a lakásban...

... és a kertben is.

Aztán Szabival a napköziben történt egy kis baleset; beütötte a fejét Thomasba az udvaron. A seb kicsi volt, de mély, így a sűrgősségin leragasztották.

Esténként így néztük az Elmot.

Májusban tatabányai mamával és papával a Vértesben kirándultunk. Megnéztük Vértesszentkeresztet és a Gerencsér várat is.

A templomhoz egy hosszú emelkedőn vezetett fel az út, amit Szabi, nagyon ügyesen, a saját lábán tett meg. Panna nem szeret ennyire sétálni, így apa és papa felváltva vitték fel.

Nézd, mama, milyen nagy fa!

Papa mesél az erdőről.

Így sétáltunk fel a dombra.

Azért a végén Szabinak is kellett egy kis segítség...

...aztán meg egy kis pihenő a templomkertben, a szép zöld füvön.

Eközben Panna pedig szaladgált, megnézte a romokat...

... amik igazán szépek voltak.

Május a születésnapok hónapja a családunkban. Ekkor született a papa, az apu és Anna is.

Papáéknál családi ebéddel köszöntöttük a szülinaposokat. Papa mosolygott, amikor Szabival fényképeszkedtek.

Tatabányán a mamáéknál is volt szülinapozás, amire még keresztanyáék is eljöttek. Itt keresztapának mutatjuk a tortát:

Volt egy kisebb meglepetés szülinapozás a venyimi mamával is. Elmentünk egy cukrászdába, és megettünk sok-sok sütit.

A legnagyobb összejövetel otthon volt. Eljöttek a dédiék és a venyimi papa és mama is. Jó sok ajándékot kapott Panna.  Itt a szép torta, amin ügyesen elfújták a gyertyát - Szabi segített.

A tortából mindenkinek jutott, Panna természetesen apának is adott belőle:

Dédipapa és nagyon boldog volt, hogy láthatja a kicsiket.

És a legjobban Panna az írásfejlesztőnek örült. Elkezdett vele játszani...

és csak játszott...

játszott. Kb. fél órán keresztül.

Aztán persze Szabi és dédimama is megnézhette...

Végül, uzsonna után, egy kis móka apával; feldíszítette apa fejét....

parízerrel. :-)

Végül a szülinapozásból a barátok sem maradhattak ki, rendeztünk egy kerti partyt is.

Egy jó kép a gyönyörű Annáról:

Szárligeten kecskékkel is találkoztunk.

És persze a hinta sem maradhat el!

Anna és Szabi is új frizurával, művészi beállításban. :-)

Mista macskánk (http://annailona.blog.hu/2009/07/12/emlekezes_mistara) első almából való ez a nagyra nőtt kandúr, aki azóta is a dédiéknél a kert ura. Itt is felügyeli, hogy ki mit csinál.

Új konyhabútorunk van, a régi a garázsba került. A gyerkőcök szívesen bújnak bele.

Mostanában ez is egy jó játék: egyik húzza a paplant, a másik meg belebújik. :-) A takarítás is megvan...

Mozgalmas áprilisunk volt. Megpróbálom képeken összefoglalni.

Többször voltunk Adánál és Papánál, akik minden jóra és rosszaságra megtanítják a csöppöket. Itt Panna például egy nagy lábasból ebédel.

 Panna eszik 2:

Panna egyre ügyesebben és egyre többet "dolgozik" a kis asztalnál. Szeret gyurmázni, de csak ha azt csinálhatja, és úgy, ahogy ő akarja.

Szabi a kardvívás mesterségét gyakorolja:

A jó időben sokat voltunk kint. Megnőtt a fű is, így Panna eljátszhatta a nyuszi ül a fűbent.

Kint az udvaron van egy kis csúszdánk is. Panna már nagyon ügyesen használja, Szabinak azonban akadt vele egy kis gondja:

A csúszdával kapcsolatban: Panna nagyon aranyosan segített megmutatni Szabinak, hogyan kell rá felmászni, majd lecsúszni. Próbálta Szabit felfelé nyomni a létrán, rakosgatni a lábát, majd amikor már egyenesben volt, jó nagyot lökött rajta, hogy lecsússzon.

 A hónap legrosszabb része az volt, amikor Pannát kórházba kellett vinni szombat éjszaka, mert elkezdett fulladni. Apával három napig voltak bent.

Panna, ahogy mindig, nagyon ügyes volt végig. Egy nap után megtanulta használni az inhaláló készüléket, és saját magának tartotta.

Örömhír is akadt: megszülettek a kiskutyák. Panna és Szabi nagyon örültek nekik, és azóta is gyakran nyúzzák őket. Panna például imádja ölelgetni, átkarolni a kutyusokat. Sokat kacagnak azon is, ahogyan a kutyák szaladgálnak, verekednek. És persze az etetést sem lehet kihagyni, a két gyerek rendesen ellátja az állatokat kajával, dobálják nekik a száraz tápot.

Egy probléma azért akadt a kutyusokkal; néha erősebbnek bizonyulnak, mint Szabi - vagy a gatyája.

Trónolók:

Panna húsvétkor nagyon sokat segített mamának. Sütöttek sütiket...

... majd estettek tojásokat is- itt épp Panna egy viaszkrétával rajzol a tojásra, speciális pózban.

Dédinél beüzemeltük a homokozót, amit a gyerekek már homok nélkül is kiválóan tudtak használni, például jin-jang elkészítéséhez:

A játék mellett Panna sokat dolgozott otthon. A munka mélységét és fontosságát mutatja a kisszék elhelyezése:

Március hozott sok szép jót, de sajnos történt rossz dolog is.

Sokat nevettünk, ahogyan Panna és Szabi közösen próbáltak enni, inni. Kipróbáltak sok új ízt, anyagot. Például itt zizit..

Itt a dédivel puput, azaz krémtúrót.

Itt Szabi próbálkozik a joghurttal:

Nadrágdekorációval:

Voltunk kirándulni is. A ház mögötti ki erdőt átszelve megpihentünk a kis tisztáson, szántóföldön, ahol a kicsik jót szaladgáltak.

Panka egyre többször gyakorolja a sminkelés művészetét, itt éppen a fürdőben használható krétával.

Panna most ezeket a szavakat tudja mondani:

• apa
• aja - anya
• nem
• gen - igen
• ia (röviden) - szia
• ia (tagolva) - cica
• gyeje
• dedeje - teteje
• Ada - így nevezi anyukámat, a mamát
• papa
• pápá
• ita - hinta
• kaka
• eke - kezem
• áda - lábam
• ai - Szabi
• kéjem
• ideg - hideg

2012 január 31-én volt Panna mandulaműtéte. Korábban szerették volna megműteni, de annyira meg volt fázva, úgy folyt az orra, hogy nem kockáztatták meg az altatást. Szóval 31-én volt a nagy nap.

Előtte Adával és Papával töltöttük a hétvégét. Szabi hétfőn ott maradt náluk, Pannával pedig felmentünk reggel a kórházba. Apa ott csatlakozott hozzánk. Pannának már nem folyt úgy az orra, és elkezdődhetett a műtéti procedúra. Nagyon izgultam, mivel korábban kiderült, hogy nincs rendben valami Panna vérzési idejével, és hát ugyebár a szíve miatt is nagyobb volt a kockázat. Felmentünk a kórterembe - kis terem, hat gyerek, hat felnőtt, brrrr -, aztán előkészítették a kicsit a műtétre. Kapott valamiféle nyugtató cseppet, és ha jól emlékszem, harmadikként le is vitték műteni. Mi pedig ott vártunk jó sokat a műtő előtt, izgultunk, és beszélgettünk a többi szülővel. Kb. 3 óra múlva aztán hozták a kicsit, felvitték a kórterembe. Szaladtunk utána. :-)

Érdekes módon az ébresztés után nem akart aludni, kicsit sírdogált, aztán megnyugodott. Végig nagyon ügyesen viselkedett. Ügyesen tűrte az infúziót,  bevette a gyógyszereket, vagy hagyta, hogy beadják a a branülön keresztül.

Aztán végre jött a gyógyító alvás.

Első éjszaka volt egy kis problémám a lefekvéssel, mivel elromlott a kempingágy, amit kaptam, de szerencsére adtak másikat, így tudtam kicsit aludni. (Másnap pár anyuka nem volt ilyen szerencsés, ők nem kaptak ágyat. Felháborító!)

A műtét másnapján Panna nagyon bágyadt volt, sokat ült az ölemben, és csak úgy tudott elaludni is. Azért játszott is párszor Elmoval, vagy rajzolt valami szépet apának.

Az előbbi képen talán létszik, hogy a lábába kötötték be az infúziót, amiért nagyon hálás vagyok. A bal kezén ugyanis még mindig probléma van a vénákkal, erekkel.

Jöttek fura vendégek is; bohócdoktorok. Panna nagyon élvezte, és a mai napig szívesen játszik a piros bohócorral, amit kapott.

Délutánra már sokkal jobban lett, és elkezdett mókázni is; harapdálta az ágy rácsait. Ez azért volt mókás számomra, mert a szívműtét után is pontosan ezt csinálta. Fura volt visszaemlékezni azokra a napokra.

Harmadik nap is bent kellet maradnunk a kockázatok miatt, hogy megfigyelhessék Pannát. Ekkor már nagyon jól érezte magát. Sokat nevetett, játszott. Például mesét olvasott Elmonak.

Ami nagyon meglepett az az volt, hogy az utolsó nap majdnem minden alkalommal, amikor pisilnie kellett, szólt, hogy menjünk a WC-re. Talán a többi gyerektől leste el. Ez azért is volt jó, mert vizeletmintát kellett adnunk, és így közvetlenül a tartályba tudott pisilni. (A korábbi minta nem volt jó, talán amiatt, hogy a biliből kellett átöntenünk.)

Összességében azt mondhatom, hogy Panna megint nagyon nagyon ügyes volt - ahogyan a szívműtétnél is. Büszke vagyok rá!

Mozgalmas volt a január hónap Panna és Szabi számára.

Az év első napjaiban még a Karácsonyi Ünnepek hangulata lengte be a házat. Sokat játszottunk az új játékokkal, és örültünk, hogy együtt lehet a család.

Aztán jött Szabi első szülinapja. Hétköznapra esett, így egyik este négyesben ünnepeltük meg. (Később volt családi ünnep is.) Az este nagyon jól sikerült. A kicsik nekieshettek a házi készítésű tortának, és úgy ehették, ahogy akarták - kézzel, lábbal, szájjal, stb.

Íme az eredmény:

Szabi kreatív kezdeményezésére a tortában kisebb-nagyobb lyukak keletkeztek.

Szabi próbálkozott meg először a tortába harapással. Miután sikerrel járt, Panna is követte, és a torta kezdett nem torta formájúáv válni.

A fényképezőgép se maradjon már olyan tiszta!

Nem is maradt, így Panna szeme homályos lett.

A nagy tortaevészet után jött a csib-csobb. Szabi habszakállat növesztett...

Panna pedig már egyedül zuhanyozott.

A szülinap köszöntésére Mariannék is meglátogattak minket az egyik hétvégén, és szép ajándékokat hoztak Szabinak.

Január egy kellemetlenebb eseménnyel zárult; 31-én műtötték Pannát. Előtte Adánál és Papánál töltöttük a hétvégét. (A műtétről egy külön bejegyzésben írok.)

Annyi sok szép és hasznos ajándékot kaptam! Köszönöm mindenkinek!

Karácsony után a játéké volt a főszerep.

Sokat dajkáltam az új babáimat:

Szánkóztam, és én is húztam a szánkót - ha volt hó.

A napköziben volt Karácsonyi Ünnepség is, amire Dédi, Szabi, Anya és Apa is eljöttek. Kukucs, Szabi!

Az ünnepségen sok finomságot ettünk Szabival.

Aztán jött a Mikulás is, akivel kétszer találkoztunk. Egyik alkalommal sem jött be nekünk, talán a nagy fehér szakáll zavart. Csoki formájában viszont bármikor jöhet. Szabival még az ablakból is leszedtük, pedig anya próbálta eldugni őket.

Szabi a Szilveszterre is készült.

Aztán nagyon elfáradt a nagy készülődésben.

Én pedig elkezdtem gyakorolni a fényképezgetést. Íme, az első jól sikerült fotóm:

Próbálom bepótolni a lemaradást, és feltöltök most pár novemberi képet. Azt hiszem, jól látszik rajtuk, mennyire sokat fejlődtek a csöppek.

Egy láda gyerek. 1-es verzió:

2-es verzió:

3-as verzió:

4-es verzió, avagy de hol is van Panna?:

Sapkapróba a nagy hideg előtt:

A családban mindenki szeret olvasni.

Ez pedig a kicsik kedvence:

Panna és a nagy madár:

Szintén a nagy madárnál, megsimizzük mindig a fákat.