Tündér Anna Ilona kalandjai

2009. május 10-én született meg Anna Ilona. Születése után állapították meg, hogy Down-szindrómával született. Anna és családja történetét, kalandjait írjuk le itt, hogy lássa mindenki, teljesen normális, hétköznapi életet élünk.

Utolsó kommentek

  • Erethiel: Kis pontosítás: Szabi 15:17-kor született. (2011.01.20. 20:17) Megjött a tesó! :-)
  • Orkogo: Köszönjük a kedves hozzászólásodat, poeme! :-) (2010.11.16. 12:39) Anna 1 éves!
  • poeme: Kedves Anna Ilona! Egy ismeretlen ismerősként üzenem neke... (2010.08.24. 21:49) Anna 1 éves!
  • Utolsó 20

Emlékezés Mistára

2009.07.12. 21:03 - Orkogo

Mista a macskánk volt. Több mint két éve találtuk a munkatársammal Dunaújvárosban az utcán. Félénk, bőrig ázott kiscica jött oda hozzánk az egyik butik előtt. Nem volt szívünk otthagyni, és mivel senkinek nem volt lehetősége rá, hogy befogadja, hazavittam. Gergővel elneveztük Mistának, ami tünde nyelven azt jelenti, elkóborolt.

Mista aztán velünk nőtt fel a panellakásban, majd amikor kiköltöztünk Venyimre, igazi falusi macska vált belőle. Ám továbbra is ragaszkodott hozzánk, és mi is sokat foglalkoztunk vele. A terhességem alatt, mikor kicsi Annát vártam, nagyon rossz érzés volt, hogy nem vehettem az ülembe, nem mászhatott a vállamra, ahogy régen. Remélem, megértette, miért kellett kicsit eltávolodom tőle, és megbocsátott. Hiszen neki magának is akkorra már több kiscicája lett.

Természetesen Darura is magunkkal hoztuk, az új házba, és azt hiszem, itt még jobban érezte magát. Ő volt a kert úrnője.

Mikor 9-én éjszaka a kórházbe mentünk, Miksta és már nagyon nagy hassal feküdt az előszobában. Izgultunk, hogy vajon melyikünk lesz előbb túl a szülésen. Annácska előbb érkezett meg mint az 5 kölyökmacsek, de nagyon örületm a hírnek a kórházban. Többször megkérdeztem Gergőt, hogy vannak a cicusok, milyenek, Mista hogy van.

Aztán mikor Fehérváron voltunk Annácskával - a kicsi 2 hetes volt -, Gergp szomoróan hívott fel egyik este. - Van egy nagyon rossz hírem - mondta. - Mistát elütötte egy autó.

Ezután sokat sírtam. Elveszítettem valakit, aki fontos volt számora. Ráadásul egy olyan helyzetben, amikor oly sok más is nyomta a szívemet. Mista halála azért is volt nehéz, mert Gergő elmondása szerint ha az autós nem 120-szal száguld, nem lett volna baj. Mista nem ijedt volna meg, nem fordul vissza az úton, hogy a kölykeihez rohanjon....

A cicák közül csak 3 maradt végül életben. Egy hetesen veszítették el az anyjukat. Csoda, hogy velünk vannak ma is. Csoda, és Gergő szüleinek sok-sok törődése. Hálás vagyok nekik ezért! Ha ők nincsenek, most semmi sem maradt vola, ami Mistára emlékeztet. Semmi sem enyhítette volna a bánatomat.

                        

A bejegyzés trackback címe:

https://annailona.blog.hu/api/trackback/id/tr591242399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása