(Vasárnap kihasználtuk a szép őszi időt, és hogy volt pár szabad percünk, és elmentünk kirándulni a kert mögött lévő kis erdőbe):
A kis tündérlány felöltötte szép fehér és rózsaszín ruháját, beszállt a kényelmes hintójába, és elindult a zöldellő rengeteg felé. A hintót két elszánt és erős óriás kísérte. Ragyogott az őszi nap, tündöklően kék volt az ég, csicseregtek a madarak, és friss szellő fújdogált.
Ám a tündér lánykának nem volt könnyű dolga. Át kellett kelnie a palotát övező sűrű bozóton, amit egy gonosz boszorka állított akadályul neki. Szerencsére a kis tündér segítőtársai hosszú lépteikkel, erős karjukkal, éles fegyvereikkel megtisztították az utat előtte. A bozótos után kopár, rögös földeken vezett át a lányka útja. Nehéz volt az előre jutás, ám a kék égen cammogó fehér fellegek látványa, és a puha, hosszú fűszálak simítása mosolyt fakasztott az ajkán, és elfeledtette vele a nehézségeket.
A rögös földeken, két folyón és egy széles országúton átkelve a tündér végül elérte az erdőt. Ott felragyogott kicsi szeme, és nem győzött betelni a fák színes leveleinek látványával, susogásával.
A hosszú út, és végül a nagy öröm annyira kifárasztotta a kis tündért, hogy elnyomta őt az álom. Két hű kísérője kerestek hát egy napos, meleg mezőt, ahol a puha füvön a tündér lány kényelmesen elnyújtozhatott. Álmát éberen őrizte a két óriás.
Egy fertály óra múlva a kicsi tündér felébredt. Ekkora már a hosszú hajú kísérője elővarázsolta a magukkal hozott táskából a finom elemorzsiát, így jó ízűen falatozni kezdtek. Hideg forrásvízzel öblítették le a finom falatokat, majd újabb pihenő következett. A kis tündér ismét megcsodálta a fákat, és hogy jobban lásson, felmászott a magasabb, rövid hajú óriásra.
Mikor felért a vállára, az eddig látott leggyönyörűbb látvány tárult elé. A fák koronája a feje fölé magasodott, alant zizegve hullámzott a még zöld fű, madarak csicseregtek a fák ágain, és a kék ég ragyogása tükröződött a kislány szemében.
Utolsó kommentek