Nos, igen, nem voltunk túl jó idegállapotban pénteken, amikor ott álltunk a romok között, és vártuk a rendőröket. Micsoda barbárság! Egyszerűen szétbarmolták az ajtót. Beletörték az ásónkat, a fejszénket, meg egy nagy, abalé-keverő fakanalat. Ez ma Magyarország: bárki bárhova bemehet, kirabolhatja, megölheti, megerőszakolhatja. Kívánom ezt a hármat az összes szemét politikusnak, akik hagyták, hogy ez legyen országunkban! Na, hát ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben...
A kórházi puszi meg egy aranyos ismerkedés volt a liftben, szerintem nagyon tetszett Annának! :-)
A kórházról Évi tud többet írni, nekem szerencsére nem sok élményem van. A posztoperatív őrzőben nem is láttam Annácskát, csak az intenzíven, de az is épp elég szívszorító volt. Olyan bágyadt, fáradt volt (ami természetes)!
Aztán jött a gyors gyógyulás, és már otthon is voltunk! :-)
Utolsó kommentek