Hát ezt is megértük, a kislányunk egy éves lett! Milyen gyorsan elszaladt ez az év!
Nehéz volt, viszont nem igazán a Down-szindróma miatt. Sokkal inkább a szívprobléma miatt, a ház körüli és kertbéli teendők miatt, pénzügyi gondok miatt és persze Anna, mint kisbaba miatt. Egy kisbaba sok időt igényel az apukától is. A szerepjáték, mint hobbi, eléggé háttérbe szorult, a számítógépes játékokról teljesen lemondtam, a Shinkendo-t viszont azért becsülettel csináltam. De ne rólam beszéljünk!
Anna Ilona kifejezetten kiegyensúlyozott kislány, nagyon ritkán sír, éjszaka jókat alszik. Mindig sokat mosolygott, mostmár egyre többet nevet is (azt is meg kell tanulni). Persze neki mindenért sokkal többet kell dolgoznia, de nagyon akaratos és kitartó, úgyhogy menni fog, ahogy eddig is ment.
Sokat énekelünk neki (főleg Évi-anyu), ezt nagyon szereti. Ő is énekel már régóta magának, például elalvás előtt. Persze ez leginkább baba-éneklés, de néha már határozottan felnőtt-éneklés, amit csinál. Néhány Megasztáros jelentkezőt simán megelőzne... Fél éves kora óta dobol, most meg már teljes hangszerkészlete van: dob, cintányérok, csörgőizé és Judit néni jóvoltából egy kis gyermek-szintetizátor. Szülinapja alkalmából meg is tartottuk tegnap az első családi zenekari próbát, aminek az vetett véget, hogy a frontembernek pelust kellett cserélni.
Hát, nem könnyű a rocksztárok élete! :-)
Utolsó kommentek