Tündér Anna Ilona kalandjai

Tegnap nálunk járt látogatóba Bence a szüleivel, Mártival és Zolival. Bence fantasztikus kisfiú; szép, erős és kedves. Remélejük, Annával majd jó barátok lesznek, ahogy a büszke apukák is azok!

Bencének ráadásul Annácskáéhoz nagyon hasonló az életsítlusa. Szinte egyszerre esznek, egyformán kell nekik a cumisüveg, egyszerre szopizzák az ujjacskáikat, és még a lefekvés ideje is hasonló. Jó, jó! Bence étvágya verhetetlen, bár a meleg őt is megviselte. És ugyebár egy kislány mégsem lehet olyan nagy és erős.... Ez a fiúk dolga.

Szombaton megünnepeltük a két kis Anna névnapját, és Gabi néni születésnapját a mamiéknál. Összegyűlt a család, és a két kis Anna első alkalommal láthatta, hallhatta egymást.

Az unokatesócska pocija sajnos nagyon fájt, és sokat sírdogált. Egyik ilyen alkalommal, mikor felsírt, a mi kis Annácskánk szemöldöke is összerándult, majd együtt sírt ő is a pöttöm rokonnal, hátha úgy gyorsabban elmúlik a fájdalom. (Ismét csak elámultam, mennyire értik egymást a kicsik!)

Ezen a hétvégén ismét itt járt nálunk Zoécska az anyukájával. Attila barátunk hozta el őket hozzánk.

A kis Zoé, annak ellenére, hogy nyüszi volt a foga miatt, nagyon kedvesen bánt Annával. Sokszor megsimizte, át akarta ölelni, és még a játékokat is megosztották egymással.             

EJJ - Figyelj!, Gyere!, Hol vagy?

BEJJ - Gyerünk!, Mérges vagyok!

UGH - Baj van!

BRRJÓ - Jó

BÚ, BŰ - Fáj

BEEÜ - Nagyon fáj

OKI és APU - töltelékszavak, pontos jelentésüket még nem sikerült azonosítani, de biztos, hogy pozitív érzést sugároznak. Mostanában az OKI mintha a kakit vagy a hasfájást jelentené, de nem biztos.

Múlt hét szerdán, amikor az a hatalmas meleg volt, Annácska megkapta a második oltását, és még egy pneumococcus oltást is. A legnagyobb hőségben tologattam szegényt a babakocsiban. Felmehettünk volna Gergőékhez az irodába, de ott is rettentő meleg volt.

Mikor hazaértünk, mindannyian megkönnyebbülve rogytunk le az ágyra. A házban csak 25-26 fok volt. És ez eddig a benti melegrekord.

Aztán észrevettem, hogy a kicsi és Gergő teljesen elnyúltak. De hogyan!!!

Apja lánya!

Ma lett meg a kromoszómavizsgálat eredménye: pozitív.

Azt hiszem, ez nem változtat semmin. Annácskát ugyanúgy szeretjük.

Ami viszont jó hír, hogy a következő gyermekünk egészséges lehet. Ezek után persze a nem kötelező szűrésekre is mindenképpen elmegyek.

Június közepén szülinapi bulit tartottunk. Gergőnek, a legjobb barátaimnak és nekem is május végén, június elején van a szülinapunk. És persze a kicsi Anna születését is megünnepeltük.

Eljött hozzánk Titusz, a messzi Írországból, Attila, és Xéni a kicsi Zoéval, keresztlánykámmal.

Nagyon örültem, mivel azt hiszem, minenki jól érezte magát. Még a Zoécska is, annak ellenére, hogy most volt nálunk először.

Nem is hittem volna, hogy a két csöpp mennyire megérti egymást. Keresztlánykám gyakran benézett a kislányomhoz, és mondta: - Baba itt. Mikor Anna felsírt, Zoé rögtön tudta, mi a baja. Volt olyan alkalom, mikor Annácska a babakocsijában feküdt, hogy a kicsi Zoé odaállt a kocsi mellé, és a Hinta, palintát énekelve nyugtatgatta őt. Máskor pedig mutogatta, hogy adjuk oda Annácskának a cumisüveget, mert szomjas.

Bárcsak a jövőben is megmaradna ez a fantasztikus kapocs! Bárcsak ők is jó barátnők lehetnének!

És vajon miért feledjük mi el, mikor felnövünk, ezt a kommunikációs képességet? Hogyan tudnak ezek a csöppségek beszélgetni szavak nélkül?

Mista a macskánk volt. Több mint két éve találtuk a munkatársammal Dunaújvárosban az utcán. Félénk, bőrig ázott kiscica jött oda hozzánk az egyik butik előtt. Nem volt szívünk otthagyni, és mivel senkinek nem volt lehetősége rá, hogy befogadja, hazavittam. Gergővel elneveztük Mistának, ami tünde nyelven azt jelenti, elkóborolt.

Mista aztán velünk nőtt fel a panellakásban, majd amikor kiköltöztünk Venyimre, igazi falusi macska vált belőle. Ám továbbra is ragaszkodott hozzánk, és mi is sokat foglalkoztunk vele. A terhességem alatt, mikor kicsi Annát vártam, nagyon rossz érzés volt, hogy nem vehettem az ülembe, nem mászhatott a vállamra, ahogy régen. Remélem, megértette, miért kellett kicsit eltávolodom tőle, és megbocsátott. Hiszen neki magának is akkorra már több kiscicája lett.

Természetesen Darura is magunkkal hoztuk, az új házba, és azt hiszem, itt még jobban érezte magát. Ő volt a kert úrnője.

Mikor 9-én éjszaka a kórházbe mentünk, Miksta és már nagyon nagy hassal feküdt az előszobában. Izgultunk, hogy vajon melyikünk lesz előbb túl a szülésen. Annácska előbb érkezett meg mint az 5 kölyökmacsek, de nagyon örületm a hírnek a kórházban. Többször megkérdeztem Gergőt, hogy vannak a cicusok, milyenek, Mista hogy van.

Aztán mikor Fehérváron voltunk Annácskával - a kicsi 2 hetes volt -, Gergp szomoróan hívott fel egyik este. - Van egy nagyon rossz hírem - mondta. - Mistát elütötte egy autó.

Ezután sokat sírtam. Elveszítettem valakit, aki fontos volt számora. Ráadásul egy olyan helyzetben, amikor oly sok más is nyomta a szívemet. Mista halála azért is volt nehéz, mert Gergő elmondása szerint ha az autós nem 120-szal száguld, nem lett volna baj. Mista nem ijedt volna meg, nem fordul vissza az úton, hogy a kölykeihez rohanjon....

A cicák közül csak 3 maradt végül életben. Egy hetesen veszítették el az anyjukat. Csoda, hogy velünk vannak ma is. Csoda, és Gergő szüleinek sok-sok törődése. Hálás vagyok nekik ezért! Ha ők nincsenek, most semmi sem maradt vola, ami Mistára emlékeztet. Semmi sem enyhítette volna a bánatomat.

Vannak olyan pillanatok, amelyere jó lenne mindig emlékezni. Ma reggel Annácskával volt néhány ilyen pillanatunk.

A reggeli után a kicsi beszélgetni akart. Biztos voltam benne, hogy ezt szeretné. Valahogy éreztem. Ledőltünk hát az ágyra, és mi, csajszik beszélgetni kezdtünk. Annácska felsorolt minden általa ismert hangot: jött a jól ismert EJJ, majd a BEJJ, és még az UGH is elhangzott. Megdícsértem, majd én is beszéltem hozzá, kedvesen.

Sajnos a csevejt egy kis hasfájás szakította meg. Símogatni kezdtem a picit, mire ő egy teljesen, eddig ismeretlen hangot hallatott: BRRJÓ. Kérdeztem tőle: - Jó? - és tovább símogattam a hasát. Annácska pedig megismételte: - BRJÓÓ.

Ahhoz, hogy a korai fejlesztést Annánál megkezdhessék, egy bizottságnál kell elbírálniuk, hogy szükséges e egyáltalán. Mondom, korai fejlesztésről van szó!

A bizottság azonban csak iskolai időszakban működik, tehát szeptemberig meg sem mozdulnak. Hol van itt a korai fejlesztés? Ki nézi a gyerek érdekeit?

Már nagyon vártuk Annát! 2 éve szerettünk volna gyereket, és végre megérkezett! A szülés után azt gondoltuk, minden rendben van. Az orvos is ezt mondta.

Aztán másnak közölték, hogy Down-kóros lehet a kicsi. Minden jel erre utalt. Rögtön elvitték tőlem a koraszülött osztályra. Szerencsére 3 óránként meglátogathattam, megetethettem. Később az is kiderült, hogy súlyos szívbetegsége van, de szerencsére műtéttel jól kezelhető.

 Valahogyan nem aggódtam érte olyan nagyon. Minden egyes mozdulatával, gesztusával azt közölte velem, hogy Ő élni akar. Olyan erővel követelte például a kaját, hogy mindenki meglepődött rajta. Egy hetet töltöttünk a dunaújvárosi kórházban. Azt hittem, nemsokára hazamehetünk. Nagyon hiányzott már a meghitt közös együttlét.

Ám ezután következett a megrázó hír; Fehérvárra kellett mennünk, hogy folyamatos megfigyelés alatt lehessen Anna. Ez volt a legjobb megoldás. Ott sokkal nagyobb biztonságban volt. Figyelhették a fejlődését. 1 héten keresztül az intenzív osztályon volt. Sajnos oda is csak néha mehettem be hozzá. Azután, mivel nem volt komoly gond, kikerült onnan, velem egy szobába. Végre együtt!!! Újabb egy hét telt el így, míg végre hazamehettünk. HAZA!

Most már igazi család vagyunk. Együtt, közösen haladunk előre az élet útjain. Vizsgálatokra és kezelésekre járunk, készülünk a szívműtétre, de boldogok vagyunk. Anna szépen fejlődik, és még mindig megvan benne az az hatalmas élni vágyás, amit már a születéskor is felfedeztünk.