Már nagyon vártuk Annát! 2 éve szerettünk volna gyereket, és végre megérkezett! A szülés után azt gondoltuk, minden rendben van. Az orvos is ezt mondta.
Aztán másnak közölték, hogy Down-kóros lehet a kicsi. Minden jel erre utalt. Rögtön elvitték tőlem a koraszülött osztályra. Szerencsére 3 óránként meglátogathattam, megetethettem. Később az is kiderült, hogy súlyos szívbetegsége van, de szerencsére műtéttel jól kezelhető.
Valahogyan nem aggódtam érte olyan nagyon. Minden egyes mozdulatával, gesztusával azt közölte velem, hogy Ő élni akar. Olyan erővel követelte például a kaját, hogy mindenki meglepődött rajta. Egy hetet töltöttünk a dunaújvárosi kórházban. Azt hittem, nemsokára hazamehetünk. Nagyon hiányzott már a meghitt közös együttlét.
Ám ezután következett a megrázó hír; Fehérvárra kellett mennünk, hogy folyamatos megfigyelés alatt lehessen Anna. Ez volt a legjobb megoldás. Ott sokkal nagyobb biztonságban volt. Figyelhették a fejlődését. 1 héten keresztül az intenzív osztályon volt. Sajnos oda is csak néha mehettem be hozzá. Azután, mivel nem volt komoly gond, kikerült onnan, velem egy szobába. Végre együtt!!! Újabb egy hét telt el így, míg végre hazamehettünk. HAZA!
Most már igazi család vagyunk. Együtt, közösen haladunk előre az élet útjain. Vizsgálatokra és kezelésekre járunk, készülünk a szívműtétre, de boldogok vagyunk. Anna szépen fejlődik, és még mindig megvan benne az az hatalmas élni vágyás, amit már a születéskor is felfedeztünk.
Utolsó kommentek