Vannak olyan pillanatok, amelyere jó lenne mindig emlékezni. Ma reggel Annácskával volt néhány ilyen pillanatunk.
A reggeli után a kicsi beszélgetni akart. Biztos voltam benne, hogy ezt szeretné. Valahogy éreztem. Ledőltünk hát az ágyra, és mi, csajszik beszélgetni kezdtünk. Annácska felsorolt minden általa ismert hangot: jött a jól ismert EJJ, majd a BEJJ, és még az UGH is elhangzott. Megdícsértem, majd én is beszéltem hozzá, kedvesen.
Sajnos a csevejt egy kis hasfájás szakította meg. Símogatni kezdtem a picit, mire ő egy teljesen, eddig ismeretlen hangot hallatott: BRRJÓ. Kérdeztem tőle: - Jó? - és tovább símogattam a hasát. Annácska pedig megismételte: - BRJÓÓ.
Utolsó kommentek