Van Szekszárdon egy Retro étterem (www.retrosteak.hu), ahol nagyon finom a kaja, és a kiszolgálás sem a hagyományos. Ajánljuk mindenkinek Anna egyetértésével. :-)
Na hol van már a kaja?
Hmm, ez jól néz ki! De ki fogja ezt mind megenni? :-)
Azt mondják, egy étteremről sokat elárul a mellékhelyiség...
Volt minden, ünnepek, rokonok, vásárlás. :-)
Napközben "segítünk" anyának.
Segítünk a vásárlásban is, én a kocsit vezetem.
Új frizurám van, már amikor nem szedem ki a hajamból.
Az agancs nem jött be Szabinak...
De nekem se!
Délután még mozizunk, Elmót, Szezám utcát, Pom-Pomot, vagy Gyerekdalokat nézünk.
Esténként szívesen fésülködöm a számomra kirakott tükörben. És mint látható, saját fellépőm van!
Észrevettem, hogy Szabinak van valami a lába között, ami nekem nincs.
Fürdés után a frizurám is más:
A vacsi mindig finom, de sokszor szép is, anya aztán kreatív! :-)
A kis asztalkánknál együtt hamizunk.
Szabi már viccelődni is tud vacsi közben:
Ha belemászunk a tálba, a vacsora nemcsak a szánkba kerül, hanem az arcunkra is.
Panna étvágya nagyon jó, és tudja, mi a fincsi. Itt épp sült oldalast eszünk:
Az este persze fogmosással végződik.
Erről a hónapról apának nem sok képe van, talán anya reaktiválja magát... :-)
A hónap leginkább Szabi oktatásával telt. Tanult az ágy alatt kutakodni.
Tanult sütit majszolni a konyha padlóján.
Tanult videókazettákat szétpakolni (és persze állni).
Mutattuk neki, hogyan kell a cipőt használni.
És persze saját kocsija van mindenkinek. Anna természetesen a piroska. :-)
Mivel is kezdjem? Mondjuk voltunk a Tropicariumban a Camponában. Nagyon élveztük!
A cápa félelmetes volt!
Át is ugrottam apa ölébe. :-)
Az egyik akváriumba alul is be lehetett mászni a gyerekeknek, természetesen jól be is másztam! :-)
A végén persze a jól megérdemelt alvás sem maradt el.
Már a dédiéknél is saját asztalunk van ám! Itt épp az ebédet várjuk, aminek Szabi nagyon örül.
A Dunagyöngye Halászcsárdában is van asztalunk! :-)
Nem csak a kiszolgálás kedves, de a halászlé is nagyon finom! Egyszer próbáld ki te is! Nyamm! Ja és mint látod, már egyedül eszem (ha olyan kedvem van). A bölcsiben is egyedül eszek.
Szabi még erősen gyakorolja ezt a műveletet, pedig én mutatom neki!
A sapkák próbálgatása közben nehéz inni!
Szabi pedig inkább sört inna, a múltkor úgy látszik, megtetszett neki.
Voltuk Zoé barátnőmnél, és festegettünk...
Pihiztünk...
A templomban meg zongoráztunk. :-)
Szeptemberben nagyon fontos események voltak. Először is végre eljutottunk a keresztelőhöz, mindkét gyerkőcöt megkeresztelte lelkészünk, Antal. Talán még képek is vannak valahol róla, ha megtaláljuk, felrakunk néhányat.
Mindenesetre utána a kertben partiztunk. Szabi evett (mi mást csinálna?), itt éppen Mariann néni ölében.
Anna ivott, itt épp apa ölében.
A csúszda is nagyon menő volt egész nyáron, szülinapjára kapta mamától és papától.
A szinti nagyon népszerű volt a gyerkőcök körében.
A másik nagy esemény a bölcsi volt. Anna szeptembertől a nagyvenyimi Búgócsiga Családi Napközibe (www.bugocsiga.com) jár, és nagyon élvezi. Az első lépések a nagy utazás felé:
Szabi sörözik. Emlékeztek még, hogy Anna is szeret a sörösüvegekkel játszani? Honnan tanulják ezt? :-)
Az első ablak továbbra is nagy népszerűségnek örvend, de most már Szabi is odamászik a kanapéról. Itt Anna éppen a légycsapókezelés megfelelő technikáját mutatja neki. Szabi egyébként fél évesen már állt, Annát próbálta utánozni, látható volt, hogy milyen jó hatással van Anna Szabi fejlődésére. Nyolc hónaposan már lépegetett, de önállóan csak 11 hónaposan indult el pár lépést. Most - 13 hónaposan - már egyedül megy.
És újdonság volt szeptemberben az asztal is: a vacsi már kettesben (illetve négyesben) így történik.
Eljött a nagy hóesés, nem tudunk sehová se menni, így végre nekiállok bepótolni a lemaradást. :-)
Tehát augusztus. Szabi rájött - mint minden gyerek -, hogy a homok nem fincsi.
Anna szeret mezítláb sétálni kinn, ami egyébként nagyon egészséges!
Jó is a lépcsőn pihenni, legalábbis amikor már árnyék van. Háttérben a saját készítésű szúnyogháló-ajtó, ami elsőre egy nagyobb szélnek is megadta magát, de másodszorra egész használható lett. :-)
Voltunk a daruszentmiklósi Nomád Napokon is, pokrócon piknikeztünk, ahol a jegyző asszony kisfiának jóvoltából megismerkedtünk a... ööö... hát persze elfelejtettem, milyen játékokkal (valami transformes-GI Joe izé, bakadzsí vagy mi, talán bokugan?).
Anna vezetni is nagyon szeret(ne), persze, mindent szeret, amit apa csinál. Általában úgy álltam be a garázsba, hogy az ölembe vettem Pannát, és tekergette a kormányt.
A nagy melegben persze sokszor kellett inni. Szabi pedig már enni tanult, eleinte kevés sikerrel.
És persze menetrendszerűen megjöttek az újabb kiskutyák, akik sokszor az előszobában hesszeltek. Hány kutyát látsz a képen? :-)
Még fogadalmunk is van: bepótoljuk az elmúlt hónapok kihagyásait! :-)
Reméljük, idén is sokszor találkozunk itt!
Annyi minden történt ebben a hónapban! Szinte fel sem tudom sorolni, úgyhogy inkább beszéljenek a képek:
Sok időt töltöttünk az udvaron a kiskutyákkal és a kiscicákkal, amíg velünk voltak. Annácska imádja a lépcsőket, mert jó rájuk felmászni és leülni.
Egyik este, fürdés után apa új frizurát talált ki Annácskának:
Sanyi bácsi és Szabi nagyon jól megértették egymást!
Szabi a labdával is jól kijön.
Anna már nagyon szépen mos egyedül fogat.
Ez az év legborzalmasabb dolga volt; Annácska leforrázta magát.
Sok időt töltünk dédivel is, aki mindkét gyereket imádja:
A melegben nagyon jó a lubickolás:
Annácska a mekiben is jól tudja érezni magát; krumplit rágcsál és közben ismerkedik:
Már a laptophoz is ért, be tudja pl. kapcsolni.
Dédipapa és Szabi; a kicsi és a nagy, az öreg és a fiatal:
A június képekben:
Családi pikniken,
Kalapbemutatóval:
Annácska már komolyan olvas:
Szabi is felfedezte, milyen jó móka a mobillal játszani:
Anna pedig egyre több időt tölt a szülinapjára kapott homokozóban:
Dinnye! Nyami!
.jpg)
Pár napot mamával és papával is eltöltöttünk. Két csöpp és a mama:
Dédinél is sokszor ebédelünk. Itt Anna végre kipróbálhatta a "nyeles húst":
Eltelt több hónap is, hogy nem írtunk, de valahogy nincs időnk egy csomó dologra mostanában. Talán az alábbiak magyarázzák is ezt. Megpróbálom összefoglalni, hogy mi történt velünk májusban:
Május a születésnapok hónapja nálunk. A családból sokaknak van ilyenkor a szülinapja, és pár névnap is akad. 22-én ezért volt egy kisebb családi nap, ahol a két kicsi Anna is találkozott.
Májusban emellett két hétvégén is esküvőre voltunk hivatalosak. Mindenki kicsinosította magát.
Aztán ott volt még a városi parázsvarázs és gyereknap, amire szintén benéztünk. Anna nagyon élvezte a hagyományőrző részt, ahol régi játékokat is kipróbálhattunk. A körhintáknál pedig mamával felületek a kis vonatra is.
A hétvégéken kívül a hétköznapok is egyre mozgalmasabbá váltak. Anna már ügyesen sétált egyedül az udvaron, kergette a cicákat, kutyákat. Ha pedig bent voltunk, akkor már együtt is játszott a két kicsi.
A bűvös háromszög: gyerek, kutya, járássegítő.
Modell póz a létránál - amire gyakran fel is mászott Anna:
Néha a fal is segített, ha Anna már nagyon elfáradt a sétában, de a kutyus csak nem akart megállni:
Bent a gitár volt az egyik kedvenc. Jól szét is tört, de azért a blues feeling így is megvolt:
És végül a két picúr együtt:
Na, eltelt két hónap bejegyzés nélkül, pedig mennyi minden történt!
Anna már mindenhová két lábon megy, imádja a lépcsőket, no meg persze a kutyusokat. Volt itt mindenféle dolog például új frizura.
Vagy nagy pancsolás Anna unokatesójával, Annával.
Vagy egy kis pihenés lépcsőzés közben.
És mindig ki akarok menni a jó levegőre!
Kicsit sűrű a május, ezért nincs annyi új bejegyzés, pedig téma lenne, hiszen Anna két éves lett, de majd szokás szerint pótoljuk! :-)
Mivel már csak egy cicánk maradt, de ő elég vad, csak néha jár haza, neve sincs igazi, ezért úgy döntöttünk, kellenek rendes cicák is egy rendes házhoz. Anyu talált egy hirdetést, el is mentünk a két kiscicáért, de az anyacicát is kérték, hogy hozzuk el. Elsőre kicsit meglepődtem, de aztán végül is miért ne? Elfér, és legalább együtt van a család.
Tartottunk tőle, hogy a kutyusokkal hogy barátkoznak meg, de szerencsére minden simán ment. Az anyacica az Anaxunamun (egyiptomi hercegnő) névre hallgat, és gyönyörű, nagy cica.
Nos, ő az, itt éppen elégedetten szemléli új birodalmát. :-)
Ők pedig Scout és Brave, bár mi tündesítettük a nevüket, de most fejből nem tudom még... :-) Mindenesetre megy a játék egész nap!
Na, ezt a blokkot minden kiscica imádta eddig, most sincs ez másképp!
Ahogy Anna is imádja a cicusokat. Amikor megérkeztek, még az előszobába raktuk őket, amíg előkészítettem a műhelyt nekik. Anna már ekkor is simizte őket, már ha hagyták. Azóta is kergeti őket a kertben, mikor kinn vagyunk.
Anaxunamun (ha jól írom) egyébként mindent lerendezett gyermekei biztonsága érdekében. Először a két kutyát kergette be az ólba (és még tartottam tőle, hogy a nagyobbik esetleg bántani fogja... lol), aztán az érdeklődő vad kandúrunkat kergette ki a kertből, majd az egérgyanús helyeket kutatta át.
Egyike a kutya-biztos helyeknek: a pad alatt, a hordó mögött.
És végül: Anna a konyhából tapsolva lesi, ahogy a cicusok az előszobában játszanak (Pötyi meg a háttérben napozik).
A banános sztóri mellett Anna szinte minden nap produkál valamit. Íme néhány apróbb huncutsága:
Segít a főzésben, kiválogatja a szükséges edényeket - miközben ki-be mászik a szekrénybe.
Különböző gyakorlatokat mutat be a labdával. Én ezt 10 pontra értékeltem.
Ez a "begurult a labda a Szabi ágya alá" című gyakorlata. Erre csak 9 pontot tudtam adni, mivel nekem is segédkeznem kellett benne; ha kigurította, vissza kellett gurítanom. Emellett kicsit veszélyesnek találtam, amikor az ágy másik felén, a sarok felé akart kibújni, ott ugyanis a labdának is alig volt hely, nemhogy neki.
A mama-féle, édes, mézes sütit bárhol, bármikor....
A mosogatógép kipakolásában is segít néha.
És végül; ügyesen eszik késsel és villával..... a dédinél, hurkát, kolbászt.
Pár napja történt:
Uzsira, ahogy mindig, gyümölcsöt, akkor épp banánt akartam adni Annának. Szépen felszeleteltem, beleraktam egy kis tálkába, beültettem Annát a székbe, stb.
Tudom, nagyon szereti a banánt, ezért meglepett, hogy folyton elutasított, nem akart enni egy falatot sem. OK, nem ettünk.
Pár perc múlva, miután megnéztem Szabit, kimentem a konyhába, és mit látok:
Anna szépen kivette a banános zacskót a kosárból, kibontotta, kivette a banánt, és meghámozta.
Majd jóízűen elfogyasztott kb. másfél banánt.
Egy hónap alatt rengeteget fejlődött Anna. Olyan sokat, hogy ismét írhatok egy "milyen ügyes" listát:
Annácska imádja a fényképezőgépet, és a gép is imádja őt. Mostanában sok olyan fotó készült róla, amely akár egy hirdetésben is szerepelhetne. Íme:
Ezen épp a dédi által készített bejglit majszolja:
Ezt fejlesztésen készítette apa:
Itt igazi modell:
Ezt pedig az autóban készítette Gergő, a visszapillantóból:
És hogy Szabi se maradjon ki a sorból....
Annácska szépen cseperedik, és még mindig olyan nagyon szép! Huncutkodik is, de közben gyönyörű. Íme néhány példa:
Neki még a kistányér is jól áll.
És az ablakban ülve, a forgalmat figyelve is csinos.
Itt pedig egy igazi kis angyalka.
Szabival beszélgetni hű de jó!
Papa is
Mama is
Dédimama is szereti.
Annácska is sokat forgolódik körülötte, és sokat gondolkodik a beszélgetéseiken:
Apával meg mindig megnevettetnek minket.
Ha már anyával és Annával eljátszottuk, akkor most jöjjön: apa baba.
.jpg)
És Szabi baba:
Le kellett fotóznom Szabit, mivel meg fog jelenni a születéséről egy hír a helyi újságban. Elég sokat kellett kattintgatnom, hogy egy "szalonképes" kép is legyen. A nem szalonképesek közül néhányat feltöltök ide:
Itt épp vezényel valamit.
Hmmmmm...
jig
hö?
ujj "szopás"
Anna nagyon szereti a kistesóját is. Megpróbálom felsorolni, ez miből látszik, hogyan nyilvánul meg:
Gondoltam, leírom, milyen ügyes mostanában Annácska. Olyan sok dolgot megtanult már az elmúlt időszakban, hogy nem is tudom, melyikkel kezdjem. Lássuk csak....
Huh. Most csak ennyi jutott hirtelen eszembe. Később még kiegészítem.
Két hete, február 9-én szerdán, a korai fejlesztésen Anna megtette első önálló lépéseit! :-)
Egy naaagy labdát gurított éppen, amikor a labda elgurul egy méterre. Anna óvatosan hátrasandított, hogy ott mibe lehet kapaszkodni, és mivel az sem volt közelebb, mint a labda, ezért előrelépett hármat, és már ott is volt a labdánál.
A bilizéssel is nagyon ügyes Anna, minden este fürdés és vacsi után, lefekvés előtt ráültetjük a bilire. Az esetek nagy többségében (80-90%) jön is a kaki, pisi pedig mindig van. Ez utóbbinak köszönhetően még reggel is alig van valami a pelusban, biztos jobban is alszik emiatt a hölgyemény.
Íme néhány kép családunk legkisebb tagjáról:
A büszke apukával:
Közelebbről:
Utolsó kommentek