Tündér Anna Ilona kalandjai

Íme az első közös fotó a kicsikről:

Decemberben mindenfélét összeevett Anna, egyszer például azt a trükkköt vetette be, hogy kért egy kis csokit anyától, apától, dédimamától, mamától, mindezt egy délután, és a jelzett egyének nem egyeztettek egymással, így mindenki azt hitte, hogy csak egy kis csokit evett Annamanó. Estére persze jó nagy hasfájás lett a vége, máskor majd jobban figyelünk.

Egyébként az esti fürdés előtt most már rendszeresen bilizünk, pisi sokszor van, de decemberben meglett az első kaki is! Erről nem rakom fel a képet... :-)

Decemberben végre eljött hozzánk keresztlányunk (és szüleik), aki nagyon beteg volt, de jól halad a gyógyulás útján, és jókat játszottak Annával.

Az evés után és közben Anna szeret bohóckodni, itt például a száját törli meg arab módon.

Na, most jól kifogok apán, iderakom ezt a széket.

Aztán jól felmászom rá...

Vagy mégsem? :-)

Ja, egyébként szép a karácsonyfánk? :-)

Anya a kórházban volt, én meg Annával otthon. Nagyban dolgoztunk, én épp ruhát teregettem, Anna meg a konyhában zörög. Egyszer csak csend, ami persze azonnal gyanút ébresztett bennem! Átnézek a konyhába, és látom, hogy Anna lekapta az asztalról a tepsit (még jó, hogy az aljára esett), és jóízűen falatozik. Hú de megnőttél kislányom, már az asztal szélén lévő dolgok is veszélyben vannak? :-)

Hát igen, az Erő velem van, de az erő apával... Persze én jóval kitartóbb vagyok, így a végén mindig megszerzem azt a csillogó izét, amit apa gyakran a fejéhez nyom. Én egy kicsit megrágom, majd a fejemhez nyomom, de nem történik semmi. Próbáltam már apa fejéhez is nyomni, amit ő meg is köszönt.

Na, acca!

Ha nem adod ide, megharapom az ujjamat!

Naa, lécci!

Mindjárt megvan!

Ne hidd, hogy el tudod vonni a figyelmemet!

Az Erő titkos, harmadik oldalát kutattam novemberben. Mestereim a jó oldalon botorkáló anya és apa, de majd megtérítem őket. Titkos jedi-nevem: Pink Maul. Vigyázz, jövök!

Nyugodj meg, az Erő velem van. Csatlakozz a Rózsaszín Oldalhoz! (Come to the Pink Side!)

Egyre többet állok, mert az olyan jó. Például állok a naaagy labdámmal.

Aztán állok anyapapa gatyájában, ami igen jól áll nekem, csak még bele kell híznom (ezért eszek olyan sok csokit).

Persze a sok állástól én is elfáradok, ebéd után jól esik egy kis pihenés.

A szeptember is sűrű volt számomra, nagyon elfoglalt baba vagyok. Elkezdtem kártyázni (aztán rakhattunk utána rendet...).

Aztán a balettbe is belkóstoltam, a szuper hajlékonyságom miatt nagy jövő előtt állok. :-)

És végül sokat segítettem anyának a mosásban, aminek nagyon örült.

Nos, ahogy ígértem, bepótoljuk a lemaradást. Kezdjük a Karácsonnyal, ami nagyon jól sikerült. Apa szüleinél egyszerre ott volt mind a négy unoka (meg persze Szabi is, de ő pociban), úgyhogy jó nagy hancúrozás volt. Évivel be kellett mennünk az orvoshoz, ezért Annára az unokatesók vigyáztak. Például olvastak sokat:

Aztán Anna kiszaladt a konyhába egy kis sütiért:

És végül még többet olvastak és játszottak a lurkók. A képen éppen valami (süti?) elfogyott, vagy nem volt, ezt Anna jól láthatóan jelezte!

Aztán estére annyira felpörgött a szokatlanul nagy tömegtől és játéktól, hogy még fél kilenckor is dumált az új ágyikójában.

Igen, új ágya van Annának, hiszen a régit Szabi örökli. Az új ágyban vastagabb és rugalmasabb a matrac, Anna imád is ugrálni rajta, akár állva, akár ülve. Képet persze még véletlenül se találtam róla... :-)

Bizony, nagyobb szünet után végre újra írok, mert komoly az ok: megszületett Anna kistesója, Csaba Szabolcs. 10-én hétfőn, délután fél négykor láttta meg a napvilágot, holnap pedig már jönnek is haza.

Nagyon várjuk, Anna mit szól a jövevényhez, újabban nagyon szereti a babákat. A karácsonyra kapott életnagyságú babát imádja, sokat játszik vele. Már látta egyébként Szabit, és úgy láttuk, tetszett neki a baba. :-)

Természetesen képeket is rakok fel, meg beszámolok a nagy találkokzásról.

Nos, egy kis szünet után újra írkálunk, igyekszünk tartani a havi 2-3 írás szintjét.

Komoly lépéseken van túl Anna, a szó szoros értelmében, hiszen július 19-én először állt fel egyedül. És hogy mi volt a motiváció? Hát persze, hogy a laptop! És íme a nagy pillanat:

Aztán jöhet a megérdemelt pihenés:

Voltak azért kevésbé vidám napjaink is a nyáron.

Például Annácskát megcsípték a szúnyogok, és eléggé csúnyán megmaradt a helyük:

(Kicsit olyan volt, mintha egy boxmeccs után lettünk volna, nem?)

Aztán pár napig nagyon ronda volt a kicsi bőre. Az egész estét apró, piros pöttyök fedték a feje búbjától a lábujjáig. A doktörnő szerint valami vírus lehetett, de szerencsére 3 nap alatt el is múlt.

Szintén volt egy kis hőemelkedés a 15 hónapos oltás után, de ez csak a Dévény-tornán volt probléma. Sajnos pont akkor kezdődött, és Anna a szokásosnál is sírósabb, nyűgösebb volt.

Azt hiszem, nagyon szerencsések vagyunk, hogy a kicsi ilyen erős, és szinte nem is volt beteg eddig a műtét óta. Hálát adok ezért Istennek!

Mamával és Annával cukrászdába mentünk. Annának vettünk ugyan egy fagyitölcsért, de inkább a mama krémesére vetett szemet. És nagyon ízlett neki.

Annácska rendszeresen segít nekem mostanában a konyhában, amikor főzök.

Kiveszi a lábasokat a szekrényből....

Kiválogatja és előkóstolja a zoldségeket a leveshez,....

és figyelmeztet, hogy ne felejtsem el a sört apának.

Egyébként a sörösüveg az egyik kedvence. Ma arra is rájöttünk, hogy a barnát szereti - mármint az üveget. Van ugyanis egy zöld üvegünk is, de azt egyből félredobta. Hiába! Ragaszkodni kell a megszokott márkához.

Anna imádja a számítógépeket, de apa laptopja a kedvenc. Először csak apa hasán küzdötte át magát érte...

Aztán augusztusban egyszer csak felhúzta magát állásba az ágy szélénél - az ágyon volt épp a laptop - , elkezdte babrálni, és szakértő mozdulattal kiszedte belőle a SHIFT billentyűt. Azt hiszem, apa ezt még mindig nem tudta rendesen visszaszerelni.

Ez volt az első eset, amikor Anna bemászott valami alá:

Azóta már sokkal bátrabb. Ez annak is köszönhető, hogy Zoliék kislánya, Réka megtanította neki, hogyan kell az ágy alatt kommandózni. Szerencsére itthon nincs más magasabb ágy, szekrény, így a bújócska visszafogottabb.

Elnézést kérek minden olvasótól, hogy mostanában nem írtam, írtunk. Rengeteg a dolog, Annácska egyre aktívabb, és a születendő tesó miatt is sokat járok vizsgálatokra.

Anna tavasz óta rengeteget fejlődött, erősödött. Kis örökmozgó lett belőle, akit mnden érdekel, mindet észrevesz. Kezd fejlődni a személyisége is; nagyon csajos, és ráadásul örökölte az akaratosságomat. Ennek örülök is, meg néha nem is. Jó, hogy amit el akar érni, azért küzd, de ez néha nagyon megnehezíti az olyan egyszerű dolgokat is, mint a pelenkázás. Elég bonyolult ugyanis őt úgy tisztába tenni, ha pl. el akarja venni a polcról a krémet, vagy meg akarja simizni a falon a felragasztott képet. Nos, legalább én is tanulok némi türelmet.

A következő bejegyzésekben megpróbálok minden olyan elmaradt eseményt, hírt leírni, ami az elmúlt hónapokban történt, és fényképek is készület róla. Még apa telefonján is vannak képek, azokat sajnos csak később tudom letölteni.

Ez itt a Balcsi, kishaver!

Víz, napfény és a hattyúk!

Naaaa, hogy tetszik?

Azért a végére én is elfáradtam...

Fagyitölcsér?

Imádjuk! Főleg, ha közben fényképeznek minket! :-)

Anna az első évében nem vett tudomást a labdákról, pedig próbálkoztunk néha, hátha jó játék lesz.

Aztán a korai fejlesztésen sok-sok labdával találkozott a labdasátorban (vagy nem tudom, miben). Először nem tetszett neki, de második-harmadik alkalomra nagyon megkedvelte.

Ezután már csak idő kérdése volt, mikor jön bele otthon is a labdázásba. Ebben talán a lufik is segítették.

Aztán jöhettek a rendes gumilabdák, amik közül egy rücskös zöld a kedvence.

Anna szülinapját először Imre papáéknál ünnepeltük, majd később együtt a Gajzágó családdal. Néhány emlékezetes pillanatot megosztok itt is, fényképek formájában:

Annácska mindig nagyon figyel.

Áprilisban és májusban is többször elmentünk kirándulni. Ezzel egy álmom vált valóra. Azt hiszem, Annácska is nagyon élvezte. Hát még a kutyik...

Hát ezt is megértük, a kislányunk egy éves lett! Milyen gyorsan elszaladt ez az év!

Nehéz volt, viszont nem igazán a Down-szindróma miatt. Sokkal inkább a szívprobléma miatt, a ház körüli és kertbéli teendők miatt, pénzügyi gondok miatt és persze Anna, mint kisbaba miatt. Egy kisbaba sok időt igényel az apukától is. A szerepjáték, mint hobbi, eléggé háttérbe szorult, a számítógépes játékokról teljesen lemondtam, a Shinkendo-t viszont azért becsülettel csináltam. De ne rólam beszéljünk!

Anna Ilona kifejezetten kiegyensúlyozott kislány, nagyon ritkán sír, éjszaka jókat alszik. Mindig sokat mosolygott, mostmár egyre többet nevet is (azt is meg kell tanulni). Persze neki mindenért sokkal többet kell dolgoznia, de nagyon akaratos és kitartó, úgyhogy menni fog, ahogy eddig is ment.

Sokat énekelünk neki (főleg Évi-anyu), ezt nagyon szereti. Ő is énekel már régóta magának, például elalvás előtt. Persze ez leginkább baba-éneklés, de néha már határozottan felnőtt-éneklés, amit csinál. Néhány Megasztáros jelentkezőt simán megelőzne... Fél éves kora óta dobol, most meg már teljes hangszerkészlete van: dob, cintányérok, csörgőizé és Judit néni jóvoltából egy kis gyermek-szintetizátor. Szülinapja alkalmából meg is tartottuk tegnap az első családi zenekari próbát, aminek az vetett véget, hogy a frontembernek pelust kellett cserélni.

Hát, nem könnyű a rocksztárok élete! :-)

Letöltöttem a képeket végre a telómról, néhány érdeksebbet így megosztok veletek.

Anna a tükörben:

Anna első rajza: a művésznek nem szab határt holmi papír!

Anna angyali áldást oszt:

Da Vinci emlékére:

Első kolbászkám, mmm, de fincsi!